Mocskos pletykák tették tönkre az elhunyt Kossuth-díjas színésznőt

„Nekem két testvérem volt, Jirí Menzel és Bara Margit, s én most egy testvéremet vesztettem el” – mondta lapunknak megrendülten a 88 éves Bara Margit kedd hajnali halálhírére Törőcsik Mari. A legendás szépségű színésznővel talán az utolsó, igazi végzet asszonya távozott a művészek sorából. Kalandos és egyben tragikus életutat járt be csillogással, megaláztatással, mellőzöttséggel, tragikus betegséggel.

Az 1928. június 21-én, Kolozsváron született, és már tizenhét évesen ünnepelt művész volt, majd miután az 1950-es években Magyarországra települt, szinte azonnal nagyon népszerű lett, kar­rierje azonban tragikus mó­don derékba tört. Első férje ön­gyilkossága után még talpra állt, és olyan filmekkel írta be magát a filmtörténelembe, mint a Szegény gazdagok, a Ház a sziklák alatt vagy a Bakaruhában.

Gyilkos pletyka

Az 1960-as években Magyarországon a legnagyobb vendéglátó vállalat vezetője, Ónody György ellen lejárató kampány indult, aminek részeként a kor ünnepelt színésznőit hozták hírbe, mint az Ónody által rendezett állítólagos orgiák fő attrakcióit. A mocskos pletykafolyam egyre csak duzzadt, aztán egy idő után a listán csak Bara Margit maradt, akiről széltében-hosszában hí­resztelni kezdték, hogy az orgiák állandó résztvevője volt.

Máig nem tudni, ki és miért terjesztette a rágalmakat, de a botrány tönkretette Bara Margit karrierjét: Both Béla, a Nemzeti Színház akkori igazgatója – sokak szerint felsőbb utasításra – egyik napról a másikra 1965-ben eltávolította Bara Margitot a Nemzetiből. Pályatársai közül egyedül Szirtes Ádám állt ki mellette, aki elment a kerületi pártbizottságra, és lecsapta a pártkönyvét az asztalra. 

Megfélemlítve

– Én még évekig vegetáltam a pályán, vártam, hogy valaki segít. De be kellett látnom, hogy nem megy. Annyira meg lettem félemlítve, s vagyok a mai napig, hogy ebben a lelkiállapotban nem lehetett játszani. Ha nem lett volna mellettem a férjem, már biztosan nem élnék. Ennél kevesebb miatt is megölik magukat az emberek – nyilatkozta Margit 2002-ben a Magyar Nemzetnek.

Így emlékszik rá Szilágyi Tibor is, aki 1978-ban együtt játszott vele a József Attila Színházban. 

– Hosszabb külföldi tartózkodás után megpróbált visszatérni a színpadra. Méltatlan, kis szerepeket kapott, feladta. Egy vidéki előadásról hazafelé tartva azt mondta, már csak az az egy célja van, hogy tisztességben felnevelje a kislányát. Öt évtizedes tisztelet fűzött hozzá. Csodálatos nő volt.

Tíz év szavak nélkül

Második férje, Gyarmati Dezső vízilabdázó (aki idén október 23-án lett volna 89 éves) minden erejével támogatta és 2013-ban bekövetkezett haláláig ápolta a 2006 óta nagybeteg színésznőt.  

– Margit agyvérzést kapott. Soha többet nem tudott beszélni, olvasni, írni. Miután visszajöttem a klinikai halálból és rehabilitációra küldtek, Dezsővel eljöttek meglátogatni. A szeme min­dennél beszédesebb volt – küzdött a könnyeivel Törőcsik Mari. – Azt mondtam neki, szeretnék olyan erős lenni, mint ő. Nem toporzékolt, nem hisztizett, kedves volt mindenkivel, ha egy jó szót kapott, mosollyal hálálta meg. Nagyon fáj a halála, ami végigkísér még azon a kicsi úton, ami még nekem is hátravan, és az is fáj, hogy nem emeltem fel a hangom azért, ami vele történt. Nem tudtam elbúcsúzni tőle. Régóta nem tudtunk telefonon beszélni. Én mindig hívtam és ő csak hallgatta, ahogy bolondozom neki a vonal túlvégén, de egy ideje ezt már nem tehettük meg. Megrendültem.

Bara Margitnak egy lánya született, és unokáját, Szilágyi Liliánát is egy ország ismeri, kijutott a riói olimpiára. Liliánát nagyon megviselte nagymamája halála, kis időt kért tőlünk, később aztán már nem tudtuk elérni telefonon.