Müller Péter: Hat évet vártam a feleségemre - interjú

Rajongói már hiányolták, hogy írjon egy önéletrajzi ihletésű könyvet. Miért most született meg a Vallomás a szerelemről?

Addig nem tudtam erről a témáról írni, amíg a szívemet nem értettem meg. Ehhez ennyi idő kellett. Az érzés ellobban, ha nem párosul megértéssel. Meg kellett élnem, hogy ennek az érzelemnek milyen sorsa van. Ma is ugyanúgy szeretek – de bölcsebben. Már lehet róla írni. Egész életem hitelesíti a mondataimat. Verset az első szikrára tudtam volna írni. De ehhez a könyvhöz sok tapasztalás kellett.

Erre volt is lehetősége az elmúlt 62 évben felesége, Ágnes mellett. Hogyan ismerkedtek meg?

A Madách Színházban, amelynek 1955-től vagyok a tagja. Volt nálunk egy ünnepség 1956 áprilisában. A nagy nyüzsgésben összecsapódtunk egy színésztársaságban. Megkértem, hogy írja fel a telefonszámát egy szalvétára. Egy rúzzsal ráfirkantotta. Miért kértem? Nem tudom. Alig beszéltünk pár szót. De amikor hazaértem, anyám észrevett rajtam valami furát. „Mi történt veled?” – kérdezte. Azt feleltem: „Találkoztam azzal a nővel, akivel leélem az éle­temet”.

Mit szólt ehhez az édesanyja?

Az elején féltett. Forradalom volt, és ő ott lakott az Üllői út környékén. Emlékszem, letéptem magamról anyám kezét és rohantam a szerelmemhez. Utcáról utcára közeledtem hozzá. Két napon át, mert mindenfelé lőttek. Már csak három utca választott el tőle, amikor lelőttek. Több golyót kaptam. Átestem egy halálközeli élményen, de egy hang viszszaküldött az életbe. A kórház után hat évig nem találkoztunk.

Mi történt abban a hat évben?

Ez a hat év lényeges: én a sebesülésem után egyedül maradtam. Anyám hozott haza a kórházból. Ő, vagyis a szerelmem, megélte azokat a sorsszerű köreit, melyeket meg kellett élnie. Én pedig egy olyan életre készültem, amit az Igazi nélkül élek le. Tudtam, hogy ő az, de gondoltam, ennyi volt. Ez a tartósság titka is: ha megértem azt, hogy akkor is az enyém, ha nem él velem. Ez egy „hűvös” gondolat, de igaz. Az igazi aranyfonalat nem lehet elvágni. Sok mindent meg kellett tapasztalnunk. Én még egy kölyök voltam, neki pedig már két házassága volt. Hat év kellett ahhoz, hogy beérjünk. Most már, visszanézve látom, hogy akkor jött el az ideje. Mindketten más emberré váltunk. Csodás rendező az Isten. Ha éretlenül ugrunk bele, rég elszakadtunk volna egymástól.

Az egyik korábbi házasságából született a nejének Péter fia, akit sajátjaként szeret, és a nevére is vett.

Péter látta, hogy az édesanyja körül több jelölt is volt akkoriban. Ő megkérdezte a fiát: Te melyiket választod? Azt mondta: A Müller Pétert. Később ő is az lett, aztán melléragasztotta a Sziámit. Az apja lettem, a barátja, és a szellemi társa is. Ezt a könyvet is ő szerkesztette.

Az esküvőjükről viszont egyetlen használható kép sem maradt! Mi történt a kézfogón?

Sokan azt hiszik, hogy amikor rengeteg pénzért megrendeznek egy esküvőt, vagy a templomban megszentelik a pillanatot, az tartós lesz. Mindez kevés ahhoz, hogy két ember együtt maradjon. Az esküvő lehet egy bohókás játék. A nejem egy profi házasodó volt, én azonban nem tudtam, mit kell ilyenkor csinálni. Cserepes virágot vittem csokor helyett. A jegygyűrűt is elfelejtettem. Végül az anyámét, és akkori élettársáét kértük el gyorsan. Sokáig viseltük is.

Korábbi életeiben egy önző alaknak látta magát a kapcsolataiban!

Több múltbéli életemre emlékszem. Botrányos párkapcsolataim voltak. Miközben papoltam a szeretetről… Mostani gyerekkoromra is emlékszem. Pici koromtól fogva kerültem minden konfrontációt, és ott volt bennem egy öntudatlan érzés, hogy nem akarok a pokolban élni. Egyetlen emberrel akarom leélni az életem. Ebben közrejátszhatott a szü­leim diszharmonikus kapcsolata, ami válással végződött. Mintha a drámai életükkel egy tükröt tartottak volna elém az előző éle­teimből.

Meg lehet fogalmazni, mi is a szerelem?

A szerelem szó csakis magyarul létezik. Ez is csoda. A többi nyelv a szerelmet és a szeretetet egyetlen szóval fejezi ki. Pedig milyen más a SZERELEM! Ebben csak az én van és te. Páros tánc! A szeretet viszont egyetemes. A szerelem titka a dualitás. A teremtés őspillanata, amikor összeforr a férfi és a nő. Még nincs benne ők és ti. A szerelem gyönyörű, magyar szava még az ősi, férfiuralom előtti világból való. A férfiuralomban, mely már a Bibliában is jelen van, csakis a férfi számít embernek, Ádám az Ember. A szerelem szavunk egy 5000 évnél régebbi korból ered. Az imádat tárgya itt a Boldogasszony volt, a női minőség, ami sok ezer éven át gyalázatos sorsra kényszerült. Csak a XX. században, II. János Pál pápa ként bocsánatot a női nemtől. Róla sokat írok a könyvben, a mi kettőnk sorsát személyesen is érintette. A világ jelenleg ott tart, ahol Madách is vélte:  csakis a nő mentheti meg az emberiséget, mert a férfi és a férfiminőség, a szeretetképtelen ráció is veszélyessé vált, szívtelen tudása pusztulásba viszi.

Mi a helyzet a hűséggel? Az ön szakmájában biztos nagy volt a kísértés!

A színházban a mágiát tanultam meg. A hűségről nagyon földszintesen gondolkodunk manapság. Általában a szexualitáshoz kötik. Nem ezen a hűségen múlik a szerelem, hanem azon a belső összekötöttségen, ami két lelket összefűz. Ezt is idősebb korában érti meg az ember. Ha megvan az aranyfonál, ami a két embert összeköti, jöhet bármilyen próbatétel vagy kísértés.

Megöregszik a szerelem?

A test igen, de a „szív” nem vénül. Bölcsebbek leszünk, de a láng örök.