<p>Nincs szerencséje Medveczky Ilonának. Örülhetne, hogy hosszú hetek után végre levették a csuklójáról a gipszet, de így még rosszabbul érzi magát, mint amikor rajta volt.</p>
Forrás: Cser Dániel
Éjjel is fáj a csuklója
– Nagyon nehezen gyógyul – panaszolja Ilona. – Sokkal nagyobb fájdalmaim vannak, mint amíg rajta volt a gipsz. Irritál, hogy nincs benne erő. Mindenkinek azt ajánlom, hogy ne törje el a jobbkeze csuklóját! – neveti el magát kínjában. – Éjszaka is fáj, nem tudom, hogyan tegyem-vegyem. Nem tudok aludni tőle, ez is nagyon bosszant. Nem is tudom, hat vagy hét hétig volt rajta a gipsz. Azzal nem fájt, most sokkal rosszabb. Még csak nem is viszketett alatta a bőröm, pedig ezzel ijesztgettek.
Még hogy pihenni?
Megvan az oka annak, hogy a díva keze nem gyógyul, és ezzel ő is pontosan tisztában van. Az orvos, ahogy mindenkit, őt is ellátta utasításokkal. Ezek közt szerepelt, hogy nem erőltetheti meg a csuklóját, kifejezetten pihentetnie kell. Na, ez egy olyan kérés, aminek biztosan nem lett foganatja. Ilona azonnal paprikás hangulatba kerül, ha a pihenés kerül szóba.
– Hogyan? Viccel? Itt a négy kutya, ez a hatalmas kert, a rengeteg virág. Hogy pihenhetnék? Egyedül vagyok, nekem kell mindent rendben tartani. Pontosan annyit kell dolgoznom, mint máskor – mondja mérgesen.
A lábujja is megsérült
Pedig a csuklótörést is annak köszönheti Medveczky Ilona, hogy felemelt egy igen nehéz kaspót, hogy egyik helyről a másikra cipelje. Eközben megcsúszott és nagyon szerencsétlenül esett, pont a jobb csuklójára. Mivel jobbkezes, a legegyszerűbb dolgok elvégzése is nehézséget jelentett neki ezután. Nyilván ez is oka volt annak, azóta a lábujjára is ráejtett egy nehéz tárgyat, ami miatt azt is műteni kellett. De a legfájdalmasabb mégiscsak a karja, ami maradandó károsodást szenvedett.
– Öt milliméterrel rövidebb lett a karom, mert összecsúsztak a csontok – panaszolja Ilona. – Be van dagadva a csuklóm, és fáj. De sebaj, nem viszem a karomat szépségversenyre – neveti el magát. Ilonát kemény fából faragták, a tánc megedzette, nem kenyere az önsajnálat. – De most már indulnom kell a Sportkórházba, gyógytornára a csuklómmal. Ez lesz az ötödik foglalkozás… Ott is fáj!
