A színésznőből lakberendezővé avanzsált exszépségkirálynő maga rendezi be a babaszobát. És emellett még három másik lakást is.
Kapócs Zsóka örök nyughatatlan, újabb és újabb szakmát tanul, kipróbál többféle vállalkozást. Még az sem lassította le, hogy kisbabát hord a szíve alatt.
– Többet dolgozom, mint a várandósságom előtt – újságolja Zsóka. – Gyönyörű gyerekszobát szeretnék a babámnak, és persze az egész lakást át kell rendezni. Közben három lakáson dolgozom egyszerre, az egyik mindjárt készen lesz.
Zsóka Milánóban tanult lakberendezést, ami élete egyik legkeményebb időszaka volt. Az iskola sem volt olcsó, érthető, ha szeretné kamatoztatni.
– Hasznosítom, amit az olasz iskolában tanultam. De csak az tudja, milyen sok munka ez, aki már csinálta. Folyamatosan működésben tartani, tervezni, számlákat intézni, melyik kőműves hol van… Általában semmi sem úgy történik, ahogy lennie kellene. A barátnőm szokta mondani, hogy ő nem terhes, de nem bírja azt a tempót, amit reggel hattól este hatig diktálok. Tény, hogy célirányosan megyek, hatékonyan dolgozom. Úgy gondoltam, hogy kilenc hónapig zenben járom az erdőt a kutyáimmal, biopiacon vásárolok, grammra mérem az egészséget. Ehhez képest megállok az első gíroszosnál, ha megéhezem. Ma borsófőzeléket ettem fasírttal egy kifőzdében. Az egyik percben teli a hasam, de a másikban már farkaséhes vagyok, és ha azonnal nincs mit enni, akkor nagy a baj – neveti el magát.
– Érdekes, ha csak egyetlen kanállal is többet eszem, akkor kijön. Egy pluszkanál, és vége! Nem vagyok rosszul, csak nem fér be. Fáradt szoktam lenni napközben, de azért nem alszom el. Viszont már állva is lihegek, ami meglep, hiszen egész életemben sportoltam, jó kondiban vagyok. Ez valóban más állapot. Minden nehézség ellenére remekül bírom a terhességet.
Mivel állandóan mozgásban kell lennie, hobbiból elkezdett adventi koszorúkat gyártani, és mire felocsúdott, lett egy csomó megrendelése.
– Ezt nem gondoltam át – neveti el magát. – Járom a virágpiacot, hogy minden színválasztást teljesíteni tudjak. Mindent csinálok egyszerre, mert attól félek, hogy nem végzek tavaszig, valami lemarad. Ott leszek a picivel, és: jaj, még ez nincs meg. Szerencsére jó tempóban haladok. Komoly anyagi biztonságot szeretnék a gyerekemnek, amit meg tudok teremteni. Jól meg tudok állni a lábamon magamtól is. Ez nekem megy. Sínre szeretném tenni a vállalkozásom, hogy a legelején még a telefont se kelljen felvennem. Nagyon sokat szeretnék vele lenni! Amennyit csak lehet! Annyira várom már! Persze tudom, hogy az élet nem állhat meg, idővel vissza kell majd térnem a munkába – mondta Zsóka, majd arról beszél, ki van mellette.
– Mindenben számíthatok a családomra és a páromra. Ő nagyon sokszor elmondja, hogy mennyire várja már a picit. Rá is szóltam, hogy ne siettesse, maradjon bent, amíg kell. Lesz még bőven időnk egymásra. Azóta azt mondja a babának: nagyon várlak már, de azért csak maradj ott, amíg csak kell.
Kaba és Málna is felkészült
Zsókának két gyönyörű vizsla aranyozza be a hétköznapjait, Kaba és Málna, akik nem a lustaságukról híresek. Már ők is érzik, hogy hamarosan bővül a család.
– Kertes házban lakunk, de ők bent vannak. Eddig úgy lófráltak, ahogy nekik jólesett, de ennek vége. Higiéniai okokból a lakás egyes részeit elkerítettem előlük. Másrészt ők magyar vizslák, ha elindulnak, az olyan ,mint egy tankhajó. Nem akartam, hogy a „kerítést” összekapcsolják a baba érkezésével, ne haragudjanak, ne legyenek féltékenyek rá, ezért már most felszereltem. Nagyon szépen megszokták. Még nyugodtabbak is lettek azóta. Ha én ezt előbb tudom…
