Oszter Sándort többször megérintette már a halál szele. Ám amikor az orvosok közölték vele, hogy három hónapja van hátra, maga sem gondolta, hogy ezúttal is megmenekül.
Forrás: Zsolnai Péter
Oszter Sándor számtalanszor bizonyította már az elmúlt hetven évben, hogy örök életű. A színész tízévente egyszer biztosan meghal, majd feltámad, de ehhez már kezd hozzászokni az egykori betyár.
– Már csecsemőként megcsapott a halál szele, mert elkaptam egy gennyes tüdőgyulladást, ami után az orvosok is lemondtak rólam. Anyámnak eutanáziát javasoltak, persze ő nem engedte, hogy elaltassanak, így hát tovább küzdött az életemért, amiért örökké hálás leszek neki – kezdi lapunknak Oszter Sándor, akinek azonban nem ez volt az egyetlen rémtörténet az életében.
– Aztán jó néhány évvel később az egyik éjszaka hazafelé tartottam kocsival, amikor az autóm kicsúszott a kanyarban. Pörgött-forgott a kocsi, azután négy keréken megállt. Akkor vettem csak észre, hogy az ablaküvegnek a tartó vasszerkezete levágta az orrom hegyét, és beleesett a számba, amit aztán én magam „operáltam” vissza. De nem különben emlékezetes volt, amikor a Rózsa Sándor forgatása alatt elpattant a gerincem, vagy amikor a klinikai halálból tértem vissza, persze azt sem fogom elfelejteni, amikor vonatbalesetet szenvedtem, és csak a jóistennek köszönhetően éltem túl a tragédiát – ecseteli a színész, akinek mind közül a legfélelmetesebb az volt, amikor közölték vele az orvosok, hogy leukémiás.
– Egy májfunkció-vizsgálaton voltam, ahol kaptam egy injekciót. Amint beadták, éreztem egy nagy lökést, és elvágódtam. Arra eszméltem fel, hogy oxigénmaszk van az arcomon, ezren sürögnek körülöttem, és szólongatnak. Sokkot kaptam, azt sem tudtam, mi történt velem, majd amikor már épphogy a tudatomra ébredtem, közölték, hogy leukémiás vagyok! Azt mondták, hogy nagyon sajnálják, de az utolsó stádiumban járok, és három hónapom van hátra. Egy óra alatt elrendeztem az egész életemet, a végrendeletemet már gondolatban megírtam, majd odajött hozzám az orvos, és közölte, hogy tévedés történt. A vérem ugyanis, amit laborvizsgálatra küldtek, időközben megalvadt, és rossz eredményt mutatott. Kutya bajom, nincsen vérrákom, csupán allergiás vagyok arra az injekcióra, amit a vizsgálat során kaptam. Akkor most döntsük el: peches vagy egy marha szerencsés fickó vagyok? – tette fel a költői kérdést végezetül a legendás színész.
