<p>Évekig nem vállalt tévés felkérést, az elmúlt fél évben azonban már a harmadik TV2-s műsorára készül Palik László. Az 57 éves műsorvezető most civilek sportversenyét fogja levezényelni.</p>
Hogyan készül az új műsorra? Kik és hogyan jelentkezhetnek?
A Fuss család, fuss! egy családi sportreality. Egy igazi őrület lesz, ahol családok fognak élet-halál harcot vívni egymás ellen, hogy a végére kiderüljön, hogy melyik Magyarország legfittebb családja, és ki viszi haza a 10 millió forintos fődíjat. Én továbbra is napi sporttal készülök, mert egy ilyen produkciónál mindenki számára a legfontosabb követelmény a megfelelő erőállapot. Jelentkezni minimum 4 fős családok jelentkezhetnek. Természetesen a család körébe a szűkebb és a tágabb rokonság tagjait is beleértjük, úgyhogy ha valaki most kapna kedvet a műsorhoz, még nincs elkésve.
Mire számít, mennyire lesz éles a verseny civilekkel?
Látván a feladatokat, az eddig jelentkezett családokat, az eltökéltséget, azt gondolom, hogy ez egy nagyon komoly megmérettetés lesz, rengeteg izgalommal, szenvedéllyel, akarással, küzdelemmel és érzelemmel.
Kipihente már magát az Exatlon közel 100 napos dominikai forgatása óta?
Igen, és már alig várom a Fuss család, fuss!-t, mert ez a műsor is kihívást jelent a résztvevőknek és a műsorkészítőknek egyaránt. A kihívás pedig számomra az élet sava-borsa.
A feleségével, Marsi Anikóval helyreállt a szokásos hétköznapi menetrend a házasságukban?
Igen, hál’ Istennek nagyon szépen javul a lába a törés után. Egyre jobban tudja terhelni és már nagyon lassan kocogni is elkezdhet.
Korábbi műsoraiból azt látom, hogy kedveli a versenyeket műsorvezetőként. A való életben is így van ez?
A feleségem azt szokta mondani, hogy én a játszótéren is ha hintát látok, akkor azt versenyszerűen akarom hajtani. Szóval igen, a verseny az, a mindenkori verseny, ami engem életben tart és ambicionál. Ez a lételemem.
A hétköznapokban mennyire hajtja versenyszellem, miben és kivel versenyez?
Mindig, mindennel és mindenkivel versenyben vagyok, de leginkább saját magammal. Hittel hiszem, hogy mások legyőzéséhez önmagunk legyőzése vezet. Addig, amíg magammal nem tudok elbánni, addig felesleges máshoz méregetnem magam. Először tehát mindig magamon veszek erőt, és a mai teljesítményemet a tegnapi saját teljesítményemhez hasonlítom.
Akkor gyakorlatilag az élet minden területe önnek egy verseny?
Bármit csinálok, azt próbálom szívvel-lélekkel csinálni, és higgye el, mindig megtalálom azt, vagy azokat, akikkel meg lehet vívni. Legyen szó sportról vagy munkáról. Mi televíziósok például a nézőkért versenyzünk. Engem borzalmasan motivál, hogy az, amit éppen csinálunk, azt nézzék a legtöbben a teljes televíziós kínálatból. Igazándiból ez a cél! Szóval van itt verseny kérem, amit, ha jól végezzük a dolgunkat, akkor meg tudunk nyerni. Ha hibázunk, nem jól végezzük a feladatunkat, akkor pedig a néző megfellebbezhetetlen döntése értelmében veszítünk.
Mihez segítette hozzá az életben ez a versenyszellem, vagy maximalizmus?
Mindenhez. Én csak egyféleképpen tudok létezni, így, versenyben működve.
Képes veszíteni?
Igen, de utálok.
Hogyan dolgozza fel a kudarcot?
Kizárólag magamban keresem a hibát, és ha meglelem (mindig megszoktam találni), akkor azonnal beépítem, hogy lehetőleg ne kövessem el újra.
Műsorvezetés közben nem csak ésszel, hanem szívvel is részt vesz a játékban. Megviseli, ha egy kedvenc játékosa kudarcot vall?
Elengedhetetlen, hogy egy magamfajta televíziós pont úgy elégjen egy versenynap alatt, mint a versenyzők. Ha ez nem így lenne, akkor kérdem én, a néző miért pont minket választana? Ezt a munkát szerintem csak ezer fokon égve lehet végezni. Nekem csak így megy. Én ezt másként nem is tudnám csinálni. A versenyzők a lényeg! Ők a hősök, miattuk nézik a műsort, amit készítünk, szóval a minimum elvárás, hogy a legintenzívebben próbáljam meg átadni, amit látok, érzek. A küzdelmüket, a harcaikat, magukkal és másokkal, az érzelmeiket, fáradtságukat, a könnyeiket és a nevetésüket, szóval mindent, de mindent!
Nyáron, szabadság és nyaralás alatt képes kikapcsolni teljesen?
Az igazat megvallva nem vagyok az a klasszikus nyaraló típus. Nem nagyon tudok megülni egy helyben. Valójában az olvasás az, ami a legjobban kikapcsol. A nyarunkat még csak most kezdjük el igazán tervezni, és próbáljuk majd szinkronizálni a kötelezettségeinkkel, hogy mindennek meg tudjunk felelni rendesen. Amit igazán szeretünk csinálni, az a fiainkkal való barangolás. Az ő szemükön keresztül látni a világot, na az egy csodálatos, utánozhatatlan élmény!
