Kőkemény élete volt, így az Ázsia Expressz már meg sem kottyant az őrgrófnőnek. Sőt, egyre jobban élvezte.
Akárhonnan jössz, ha olyanok a körülmények, egy idő után rájössz, milyen kevéssel beéred – ez a TV2 kalandshow-jának egyik nagy tanulsága. Pallavicini Zitának a tisztálkodás volt a legfontosabb, és hogy tisztán tartsa a ruháit.
– Általában esővízzel teli lavórban mosakodtunk, angol vécé nem volt. A ház végében valami vályogszerű, ajtóval elreteszelt rész volt pottyantós vécével. És egy dézsa esővízzel, bogarakkal, egy merőkanál, amivel magadra öntöd a vizet – mesél arról Zita, amit még a műsorban is ritkán látni.
– Napról napra könnyebbnek éreztem az egészet, és nem csak azért, mert kidobáltam a hátizsákom felét. Nadrágot, fehér ingeket, amiből nem jött ki a sárga sár. Csak az hiányzott, hogy nem tudtam félrevonulni, csendben lenni, erőt gyűjteni. Zita volt az egyetlen szereplő, aki nem oltatta be magát, míg a többiek hét-nyolc szurit is kaptak. Mégis szinte mindenki összeszedett valamilyen kórságot, csak ő nem.
– Javasolták, de nem volt kötelező az oltás. Jártam 1996-ban Teréz anyánál Kalkuttában, ott sem oltatott senki, pedig ott még a leprás embernek is megmosod a lábát, ápolod. Ez hit kérdése. Optimista vagyok, nem félek semmitől. Kemény fából faragták, csak a szerelmi bánattal nem tudott megbirkózni, az túl mélyen érintette. Mélyebben, mint édesanyja halála.
– Megölték, nem természetes úton halt meg. Prágában történt. Mint a filmekben, rendőr hozta a rossz hírt: anyámat meggyilkolták. Azt kérdeztem: hogyan? Ugye nem szenvedett? Nem, elvágták a torkát, az gyors halál. Nem valószínű, hogy rablógyilkosság volt, ebben lehetett politika, bármi. Be sem hívtak azonosítani a holttestet, nem kérdeztek ki. A lakásban történt, ismerhette a tettest, ha beengedte. De ez mind spekuláció. Elítéltek valakit, aki öt évig ült ártatlanul, aztán kiengedték. Csak huszonegy éves voltam, sokkot kaptam, de vigyáznom kellett a tizenkét éves húgomra. Úgy elvarrtak minden szálat, hogy az utólag furcsa. De hiába változom át a bosszú angyalává, anyámat nem hozhatom vissza. A családom felszólított, hogy ne tegyek semmit. Az a pap temette, aki keresztelte. Elég hullámzó volt az életem, picit kevesebbel is beérném – sóhajt, majd vidámabb témára tereli a szót: – Már megint lovagolok! Az Ázsia Expressz után már terepre is kimentem. A műsor mentálisan és fizikailag is jót tett. Szeretném karácsony előtt befejezni a második könyvemet, a Levelek Olivierhez-t. Úgy érzem, Ázsia nem véletlenül jött, állok elébe a kihívásoknak.
