Elveszítette a férjét, kapott egy durva sztrókot, amiből nehezen épült fel. Nem hitte, hogy valaha még boldog lesz. De a lánya, az RTL Klub időjósa ezt másként gondolta, és neki lett igaza.
A szülők mindig azt mondják, az a legfontosabb, hogy a gyerek boldog legyen. Amikor az ilyen szerető családban élő gyerekek felnőnek, ők sem akarnak mást, csak boldogságot a szüleiknek. Ahogy Pataki Zita és a testvérei, akik mindent megtettek édesanyjukért.
– Édesapám tizenhét éve meghalt. Anyukám egy idő után próbálkozott társat találni, de úgy láttam, igazán senki sem érdekelte. Az is benne lehetett, szégyellte, hogy amikor sztrókot kapott, lebénult, és abból visszamaradt némi mozgáskorlátozottság – meséli Zita.
– Aztán attól, hogy férjhez mentem, a nővérem elvált, és új életet kezdett, valahogy nyitottabbá vált. Nem bírta egyedül rendben tartani a családi házat, ezért eladta, közelebb költözött hozzánk, Várpalotára. Közben fél évig nálunk élt, és amikor átköltözött, egyedül lett egy kisvárosban. Elkezdett nyugdíjasklubba, konditerembe, szépségszalonba járni. Titokban regisztrált egy társkeresőn. Egyszer, amikor nálunk volt vendégségben, mutatta a telefonján az alkalmazást, és egy férfit, hogy mit szólunk hozzá. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy randizgat. Felhívtam, és hallottam a hangján, hogy nincs egyedül. Majd bejelentette, hogy van a Laci bácsi. Onnantól felgyorsultak az események. Amikor legközelebb beszéltünk, kiderült, már hozzá is költözött. Ez nyár elején történt, aztán augusztusban, amikor nálunk vendégeskedtek, a férjemmel, Atival beszélgetett arról, hogy mikor legyen az esküvő. Zavarban volt, így akarta tudatni, hogy férjhez megy. Megbeszéltük az időpontot, és hogy tartsuk nálunk, Sukorón. Be is jelentkeztek, és elmentek szeptemberben előnászútra Korfura. Ez a legfontosabb, anyukám boldog, kiegyensúlyozott, és világot lát. Zita az esküvő előtt anyukájával és Laci bácsival elment vásárolni, együtt szerezték be a ruhákat a menyegzőre.
– Kapott ruhát, zöldet, mert az a kedvenc színe, és mivel speciális cipőket hord, vettem neki egy finom, divatos, selyemmasnis edzőcipőt. Persze ékszert is, ezüstöt, ami illik a cipőhöz – sorolja Zita.
– Aznap én öltöztettem, sminkeltem, Ati fotózott, videózott. Jöttek a nővéremék, az öcsém is hazautazott Londonból, ahol tizenöt éve él a családjával. Ötkor mentünk a szertartásra, tizenöten voltunk az esküvőn. Az anyakönyvvezető is meghatódott, azt mondta, még nem adott össze ilyen korú párt. Zitát az hatotta meg, hogy őt kérte fel az anyukája, legyen a tanúja.
– Én voltam vele mindig a legempatikusabb, elfogadtam a döntéseit, sosem kritizáltam. A nővérem Miskolcon él a három gyermekével, az öcsém Londonban. Az elmúlt húsz évben én kerültem hozzá a legközelebb, talán ezért választott engem. A szertartás után átmentünk a szemközti étterembe. A keresztlányom csináltatott gyönyörű esküvői tortát, a nővérem meseszép csokrot, az öcsém állta a vacsorát. Otthon nálunk folytattuk az ünneplést, volt zene, tánc. Anya meglepett, mert még menyecskeruhával is készült, Laci bácsi pedig piros csokornyakkendőt kötött. Készültek tánccal is, egy keringővel. Annyira megható volt! Laci bácsit nagyon szeretjük, annyira helyesek együtt! Fogják egymás kezét, jó rájuk nézni.
