Forrás: Móricz István
Tizenkét év után is lángol a szerelem Leblanc Győző és kedvese, Tóth Éva között. Az operetténekes művészek a munkában is egy párt alkotnak, így sok időt töltenek együtt, s sugárzik róluk a boldogság.
– Ennyit tesz a hullámhosszaink találkozása – fejtegeti szerelmük titkát Győző. – Sajnos nem mindenkinek adatik meg ez a csoda, nekem is harmadszorra sikerült, de most boldog ember vagyok.
Az énekes azt is elárulta, párja a kedvességével, a szívével vette le a lábáról. Éva ekkor szerelméhez bújt, s átvette a szót.
– Minden szépet és jót el lehet róla mondani, úriember, mellette igazi nőnek érezhetem magam. Persze neki is vannak hibái. Mint a Kosok általában, konok természetű, de sok szeretettel és puszival le lehet venni a lábáról. A sármját is a csókjaimmal őrzöm – árulta el Éva, majd megcsókolta Győzőt.
A művészpár rengeteget dolgozik, de nem bánják, örülnek, ha a közönség igényt tart a munkájukra. A fellépések mellett új lemezt készítenek és a Hatos csatornán egy kívánságműsort is vezetnek. A hétköznapok terhein pedig osztoznak, Győzô intézi a fellépésekkel kapcsolatos ügyeket, Éva a napi teendőkkel foglalkozik. Azzal is, hogy meleg étel kerüljön az asztalra. Az étkezések azonban mostanában igencsak próbára teszik a tűrőképességüket.
– Imádok enni, és Éva, sőt a velünk élő 93 éves édesanyja is fantasztikusan főz. Ez egyben a boldogságom és a tragédiám. Egy pocakos bonvivánnál nincs borzasztóbb. Két hónapja fogyókúrázom. A színpadon udvarolnom kell, elegánsan, pozitív külsővel, az illúzió csak akkor marad illúzió – mondta Leblanc Győző, miközben gyengéd pillantást vetett párjára.
