Újabb rendező került a színházi szakma célkeresztjébe a még el sem csendesedett Marton-ügy kapcsán. Áldozatok, kollégák és barátok szeretnék elérni, hogy a nyilvánosság is megismerje a nevét, mert titkai Martonénál is mocskosabbak.
Forrás: Thinkstock
Amikor bő két hete – akkor még a főrendező megnevezése nélkül – a Marton László-ügy kirobbant, felbolydult a színházi szakma. A főváros legalábbis biztosan. Ma már a művészvilágban, s lassan azon kívül is kevesen vannak, akiknek nincs hasonló történetük, amit vagy maguk tapasztaltak, vagy ismerősükkel esett meg.
A molesztálásról, zaklatásról szóló történetekben azonban nem csak Marton László neve bukkant fel: rendre előkerült még egy név, valahányszor információt, véleményt kértünk szakmabeliektől. Néhány perc beszélgetés után majd’ mindig elkanyarodtak egy másik név felé. „És azt hallották?”, vagy „és arról a másikról mikor írjátok meg végre, hiszen mindenki tudja róla” – szóltak kollégáinkhoz a kérdések.
Azt nyilván mindig is lehetett sejteni, hogy Marton László és az őt vádló nők ügye nem elszigetelt eset, nem a Vígszínház egykori igazgatója tehet egyedül arról, hogy legtöbben úgy tekintenek a színésznőkre: biztos, az ő hátukat is horzsolta már fel a szereposztó dívány.
Ahhoz, hogy egy újságíró alaposan körbe tudjon járni egy ilyen kényes témát, egy-egy cikk elkészülte előtt akár tucatnyi emberrel is beszél, mérlegel, hogy az általuk elmondott információkból melyik igazolható, melyik lehet csak méregből fakadó túlzás. Nos, első említéskor ilyennek tűnt a másik, országosan ismert rendező neve is, ám ahogy teltek a napok, több kollégánk több forrásából is előbukott ennek a színházi szakembernek a neve is.
Kirúgták Martont a Vígből, oda az MMA-tagság is
Közleményben tudatta az Eszenyi Enikő vezette Vígszínház pénteken, hogy kezdeményezték Marton László munkaviszonyának megszüntetését, ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy ez a döntés nem jelent és nem is jelenthet ítélkezést egy gazdag művészi életút felett.
„A Vígszínház szakmai tekintélyének kialakításában Marton László szerepe elvitathatatlan. A színház repertoárján lévő előadásait továbbra is műsoron tartjuk” – írták.
Kezdeményezte a Magyar Művészeti Akadémiában viselt tagságának felfüggesztését Marton László – értesült a hvg.hu. A Magyar Művészeti Akadémia november 3-i ülésén tárgyalja a kérését, amit várhatóan elfogad. Marton már lemondott a Vígszínház főrendezői posztjáról és felfüggesztette színművészeti egyetemi tanári tevékenységét is.
Sőt már akkor is sokan gyanakodtak rá, amikor Sárosdi Lilla még nem nevezte meg Marton Lászlót. Nevét leírnunk – amíg el nem ismeri maga a tetteit – azért nem lehetséges, mert az ő esete, ha lehet ilyen egyáltalán, még Martonénál is kényesebb.
A nős férfi ugyanis informátoraink egybehangzó állítása szerint nem, illetve nem minden esetben állt meg ott, ahol Marton László egyébként igen. Viselt dolgai a zaklatáson is túlmutatnak. A róla szóló pletykákban férfiak és nők, sőt több esetben kiskorúak is szerepelnek. Hogy a férfi pontosan tisztában van tettei súlyával, ebben szinte mindenki biztos. Hogy álmatlan éjszakái vannak mostanában, abban is. Hogy retteg a leleplezéstől, ehhez sem fér kétség. És ha igaz, amit róla mondanak, fájhat is a feje, ugyanis úgy tudjuk, már a Marton-ügy kirobbanásakor több színházi dolgozó is azon gondolkodott – és gondolkodik a mai napig is –, mit tudnának tenni, mikor és hogyan hozzák nyilvánosságra az illetô nevét.
Fáy már utalt rá
A Marton-üggyel kapcsolatban többen, többféleképpen is megszólaltak, még igazgatónője, Eszenyi Enikő is megkapta a magáét. Eszenyi egy közleményében azt írta, fogalma sem volt róla, mi történt teátruma falai között. Fáy Miklós kritikus erre azt mondta, Eszenyi hazudik, egyszerűen lehetetlen, hogy ne tudott volna szinte mindent. Sőt már Fáy Miklós is utalt rá, többen lehetnek, akik rettegve kelnek fel és nyitják ki a laptopjukat reggelente a híreket böngészve.
„Csak azért mesélem, mert ha valaki azt képzeli, most jött el a tisztázás kora, az eléggé téved, ha egyszer a tisztázás is hazudással kezdődik. Elégedjünk meg annyival, hogy néhányan a körúton és azon belül minden reggel kicsit idegesen kapcsolják be a számítógépüket, nyugtalanul szörfölgetnek, hogy vajon sorra kerültek-e. Nem? Ma sem? Akkor holnap?” – írta Fáy.
