<p>Meghalt Cseke László, elhallgatott a szabadság hangja. A Szabad Európa Rádió műsorvezetőjét egy egész nemzedék gyászolja.</p>
Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár
Szinte képtelenség felmérni, mekkora hatással volt a nagy generáció életére Cseke László munkássága. Talán maga a rádiós sem tudta, mit jelentett az itthoniaknak a vasfüggönyön átszűrődő hangja, milyen mély és maradandó nyomot hagyott, hogy eljuttatta Magyarországra a nyugati popkultúra szabadságot árasztó zenéjét.
– Cseke műsorához, a Teenager Partyhoz hasonló műsort kellett készítenem 1965-től Csak fiataloknak! címen, de aktualitásban és információkban a közelébe se tudtam jutni, tíz évvel járt előttem – jelentette ki a Borsnak a konkurensből lett barát, Komjáthy György.
– Tűz és víz voltunk mi ketten: két egyenes, amely a végtelenben találkozik, ez a két egyenes mégis barátságot tudott kötni. Hatalmas öröm volt számomra az első találkozásunk a Magyar Rádiónál. Épp úgy nézett ki, ahogy a hangja alapján elképzeltem. Családszerető, melegszívű, intelligens, mindenhez értő, az egész világot bejárt ember volt. Életem csúcspontjának tekintem a barátságot, amit Csekétől kaptam, és az emberi magatartást, amit percről percre érdemes volt figyelemmel kísérnem – osztotta meg a Borssal érzéseit az EMeRTon-díjas zenei szerkesztő.
Hasonló baráti szeretettel idézte fel a műsorvezetővel közös emlékeit Bródy János.
– Csekével, azaz Ekecs Gézával Münchenben ismerkedtünk össze, amikor 1970-ben először Londonban, majd Münchenben koncerteztünk az Illés zenekarral – emlékezett a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas szövegíró előadóművész.
– Nagyon tapintatos volt: mondta, hogy nem akar minket bajba sodorni, úgyhogy ne féljünk tőle, nem készít semmiféle riportot velünk. Ennek ellenére balhé lett, de nem azért, mert vele találkoztunk, hanem mert Londonban a BBC-nek adtunk interjút, aminek következtében – bár semmi durvát nem mondtunk – minket egy évre feketelistára tettek a rádióban és minden médiában. Abban az évben kizárólag a kisebb városokban koncerteztünk, így lettünk a vidék legjobb zenekara 70-ben. Cseke akkoriban erősen támogatta az Illést azzal, hogy az Indexen szereplő dalainkat a Szabad Európa Rádió Teenager Partyjában rendszeresen játszotta. Az Illés 25. évfordulóján 1990 márciusában volt egy koncert az Erkel Színházban, ahol Cseke László vezette a műsort. Mi csak meghívott vendégek voltunk, a végén mégis felmentünk a színpadra, ahol együtt énekeltük el a Miért hagytuk, hogy így legyen című dalt. Azt kell mondanom, komoly és mély barátság fűzte őt az Illés zenekarhoz.
Horváth Charlie is azt vallja, hogy Cseke rendkívül fontos szerepet játszott a magyar könnyűzenében.
– Engem sok zenésztársammal együtt nem érdekelt a magyar tánczene, helyette Csekét hallgattuk – osztotta meg a Borssal emlékeit a Liszt Ferenc-díjas művész. – Szalagos magnóra vettük fel, és onnan tanultuk meg a számokat. Nekünk ez sokat jelentett, gyakorlatilag így – és nem a népzene hatására – tanultunk meg igazán zenélni. Hétről hétre eljuttattuk a Rolling Stonest, a Beatlest és az összes akkori csodazenét a közönséghez. Ehhez az is hozzátartozik, hogy ha egy magyar beatzenekar magyar nyelvű számot játszott akkoriban, kifütyülték.
Bár későbbi generációhoz tartozik, Takáts Tamás is ikonikus alakként idézi fel a Szabad Európa Rádió műsorvezetőjét.
– Cseke egy csodálatos hang volt, nemcsak a dalok címeit mondta be az éterben, hanem rengeteg hasznos információt is megosztott a hallgatókkal a zenekarokról is – mesélte a Borsnak a Karthago frontembere. – Számomra ő a szabadság hangja. Ez a hang egy olyan világból jött sisteregve, ahol az emberek szabadon utazhattak, olyan zenét játszhattak, amilyet szerettek, és olyan hosszúra hagyhatták a hajukat, amilyenre akarták.
