<p>Komolyzenésznek készült oboásként, mégis hatvan éve a humorából és a torkából él. A nyolcvanéves énekes a legnagyobbakkal állt egy színpadon, de ma már egyedül járja az országot. A szakma úgy tartja, az egyetlen popzenész, aki jól nősült, Dékány Sarolta 47 éve a társa.</p>
Forrás: Cser Dániel
Úgy fest, mintha csak kényszerből lenne az, akinek ma ismeri és szereti a közönség. Próbált ellenállni a táncdal világának?
Azért nem volt ebben erőltetés. Ha valaki sztár akar lenni, általában tör-zúz, hogy elérje az álmát, tény, hogy bennem nem volt ilyen ambíció. Nem sóhajtottam fel hangosan, amikor ismert lettem, hogy „na végre”.
Volt egy nagyon jó szakmám, oboásként Beethovent, Ravelt és Mozartot játszottam, ma is ők az én világom, a Zeneakadémián voltam otthon.
1960-ban, amikor a kollégák, osztálytársak unszoltak, hogy énekeljek, nagy sikerem lett, egymás után jöttek a felkérések, én pedig nem álltam ellen. Elvarázsolt a siker, és bár sokáig próbáltam az oboázást is megtartani mellette, egy idő után már nem lehetett. Az élet diktálta a tempót.
Annak ellenére, hogy nem a saját ötlete volt, hogy a zenés paródia felé vegye az irányt, Hofi Gézával mégis önök lettek ennek a műfajnak a megteremtői. Később Bajor Imrével rándult át a humor világába.
Fogalmunk sem volt, hogy ekkora siker lesz. Hofi zseniális pali volt. Azért volt olyan jó, bármit is csináltunk, mert sosem volt egyforma. Mindig improvizált, és én mindig tudtam neki válaszolni.
Aztán leszerződött a Mikroszkóphoz és a Madáchhoz, a politika felé fordult. A munkakapcsolatunk megszakadt, de a barátságunk soha. Bajor Imivel pedig éjjel-nappal együtt voltunk, külföldre jártunk fellépni, bejártuk a fél világot, heteket töltöttünk együtt.
Tud ma még ugyanolyan hangulata lenni egy-egy fellépésének?
A fellépéseknek van hangulata, a fellépéseken kívüli életnek már számomra nincs. De azért régen más volt.
Ma egyedül vezetek le valahova vagy a feleségemmel, Saroltával, de könnyen el lehet képzelni, milyen volt az, amikor Latabár Kálmán és Alfonzó ült mögöttem, vagy amikor Latabár egy debreceni fellépésen kicserélte a női és a férfi mosdó tábláit.
A mai napig rengeteg fellépése van, előfordul, hogy naponta kettő is, az interjúnkról is vidékre rohan. Meddig bírható ez a tempó?
Bőven van munkám, nem panaszkodom. Soha nem gondoltam arra, hogy abba kellene hagyni. Én a kocsiban pihenek, vezetés közben. Hallgatom a zseniket.
A tavalyi év azért megviselte az egészségét: többször is volt kórházban.
Én csak egyre emlékszem, amikor Klapka Gyuri temetése után hazafelé elestem és eltörtem a vállamat. Büszke vagyok rá, hogy fellépést rekedtség miatt például soha nem kellett lemondanom. Annak idején édesapám megtiltotta, hogy sapkát, sálat, kesztyűt hordjak, ennek is köszönhetem, hogy erős az immunrendszerem.
Hadd kérdezzem meg: a pénz miatt vállal még nyolcvanévesen is ennyi fellépést?
Nem anyagi megfontolásból, én tényleg őszintén szeretem ezt a szakmát. El tudja képzelni, milyen az, amikor egy negyvenéves nótára még mindig ordítva énekelnek és felállva tapsolnak a koncerten?
Természetesen nem. Azt viszont igen, hogy hiába tehetséges, egy segítő társ nélkül mindezt nem lehetett volna kivitelezni akkor sem, ha Latabárok és Alfonzók veszik a szárnyai alá. Dékány Saroltával 47 éve házasok, és együtt is dolgoznak. Ez sosem okozott problémát?
Sosem volt nehéz együtt élnünk és együtt dolgoznunk, sőt a szakmában volt egy mondás is, ami ránk vonatkozott. Mégpedig az, hogy a zenészek közül egyetlen ember nősült jól, ez a Koós Jani. A mai napig szeretem a feleségemet, sikeres gyerekeket neveltünk.
A gyerekek sosem hiányolták az édesapjukat, aki éppen az ő kiskorukban járt a legtöbbet külföldre?
Van egy ritka szokásom: én mindig hazajöttem a vidéki fellépésekről, akármilyen késő is volt, nem aludtam ott. Attól pedig, hogy valaki elmegy egy hétre külföldre, nem múlik el a szeretet. Talán hiányoltak, de ne gondolja, hogy nekem nem jutott napjában többször is eszembe, hogy milyen jó lenne megsimogatni őket.
1930-as évek
Kupsa János néven született 1937. november 20-án, Erdélyben.
1940-es évek
A család Miskolcra költözött, a zenész a legtöbb időt édesapja kocsmájában töltötte.
1950–1960-es évek
A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, majd a Zeneművészeti Főiskolára járt, az Országos Pénzügyőr Zenekarban játszott. Itt parodizálta először Vico Torrianit.
Kétszer nyert táncdalfesztiválon, 1966-ban a legjobb énekes díját is megkapta. Marton Frigyes ragasztotta rá a Koós nevet.
1970-es évek
1971-ben vette el Dékány Saroltát.
Lányuk, Réka 1973-ban, Gergő 1976-ban született. Los Angelestől Ausztráliáig bejárta a Földet.
1980–1990-es évek
Rendszeresen fellép Hofi Gézával és Kovács Katival. 1982–1985 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt, színészként és humoristaként. 1999–2000 között az RTL Klub televíziónál kéthetente Koóstoló című műsorral jelentkezett.
2000-es évek
2002-ben a Magyar Televízióhoz szerződött a havonta jelentkező Koós Klubbal. Unokája, Rozi 2003-ban született. Hobbija a vitorlázás, szurkolás a Fradinak és a tenisz.
