Néhány hónapja attól volt hangos a sajtó, hogy Steiner Kristóf kilenc év után szakított orvos szerelmével. Izraelben kötött melegházasságuk sokak előtt példaként állt, válásuk az év elején éppen ezért alaposan meglepte a közvéleményt. Ám az egykori műsorvezető döntött, nem hajlandó tovább szomorkodni, és elfogadja, hogy az élet újabb esélyt sodort elé. Minderről angol nyelvű blogján, a White City Boy-on írt. Ennek kapcsán kereste meg a Bors.
– Egy szakítás után természetes az önmarcangolás, az önsajnálat, a drámai gondolatok a végről és az élet értelmetlenségéről. Spirituális úton járó emberként egyetlen dolog foglalkoztatott a legnehezebb időszakokban: ha időnként zokogok is, ha néha a szobából sem vagyok képes kimozdulni, akkor sem fordítok hátat a boldogságnak – magyarázza Kristóf, aki a szakítás után egy lakóvitorlást bérelt Jaffa kikötőjében. Befejezte az önsajnálatot, rámosolygott a világra, az pedig visszamosolyogott rá.
– Számomra is felfoghatatlan fordulat történt. Úgy fogalmaztam meg, hogy ember tervez, Isten nevet. A sors egy angyalt küldött nekem. Ő pedig napról napra közelebb került a szívemhez, és türelmével, kedvességével, elfogadásával, őszinteségével visszaadta a hitemet mindabban, amivel kapcsolatban pesszimistává váltam. Nimrod Dagan izraeli színésszel közös projekten kezdtünk dolgozni – árulta el a blogger. A munkakapcsolatból szerelem lett. Kristóf azóta boldog és kiegyensúlyozott, de még nem felejtette el a néhány hónappal ezelőtti válást.
– Kilenc év után szűk hat hónap nem elég ahhoz, hogy feldolgozzam a válásomat. De miután tíz éve veszítettem el az édesanyámat, tudom, hogy akiket valaha szerettünk, örökké a részünk marad – mondta.
– Továbbra is csak a legjobbakat kívánom a volt férjemnek, ugyanakkor nem hiszem, hogy elnézést kellene kérnem bárkitől, amiért újra szerelmet érzek. Túlságosan boldoggá tesszük egymást ahhoz, hogy racionális elveket vagy elvárásokat követve mindezt eltoljuk magunktól. Nem tudom másként megfogalmazni, mint hogy egyformán rezgünk Nimroddal. Nem hiszek abban, hogy az embernek társadalmi elvárásokat kellene követnie, „hivatalos” gyászidőszakot tartania, vagy foglalkoznia kellene a környezete ítélkezésével, véleményével. Csak abban hiszek, hogy nyitott szívvel kell szeretnünk.
