<p>Az énekesnő annyira vágyott negyedik gyerekre, hogy álmában megjelent a kislány. Cserfes, barna hajú, barna szemű. Emesének hívják.</p>
Szandi Kandász Andinak mesélt először a Sztármamik Szülőszoba című online sorozatban arról, mennyire vágyott még egy gyermekre. A törékeny énekesnő mindhárom szülése problémás volt, de ez nem szegte kedvét. A kis Csabus születése után negyedórával megkérdezte, mikor jöhet a negyedik?
– Nagyon akartam! – mesélte Szandi. – Annyira nagyon. hogy akik hisznek ebben, azok érteni fogják, de én éreztem, hogy valaki le akar ide születni hozzánk. Végül úgy döntöttünk, hogy ne. Éreztem, hogy kislány lenne, és az Emese nevet szerettem volna adni neki. Az álmok, a gondolataink miatt is lehetnek. Volt egy olyan álmom, hogy a második gyerekünkre, Domonkosra hasonlító, barna hajú, barna gombszemű kislány, akinek copfban a haja, fogja a kezemet, rám néz, és azt mondja: „Szia! Én vagyok ám a negyedik, meg nem született gyereketek.” Nyolc-kilenc éves lehetett. Felébredtem, és annyira életszerű volt, hogy hosszú percekig tartott, míg magamhoz tértem. Volt még egy ilyen tapasztalásom. Ültünk az autóban, mentünk fellépni. Halkan szólt a rádió, és én elbóbiskoltam. Nem aludtam még. Egyszer csak megszólalt a kislányhang: „Emese”. És még annyit: „Nekem miért nem szóltatok?”
– Az ő gondolataiban ez nagyon benne maradt – veszi át a szót Csabi. – Mindig én voltam a racionálisabb, ezt a három gyereket is fel kell nevelni, miközben az életünk elég rapszodikus… Gondolkodás nélkül vállaltunk hármat, de a negyedik már túl nagy terheket róna Szandira, miközben teljesítenie kell a színpadon, ezért inkább nem.
Kandász Andi nem lepődött meg Szandi álmán.
– De azt nem tudtam, hogy Szandi ilyen érzékeny – mondta a Borsnak. – Nagy dolog, hogy ezt ki tudta mondani. A félálom az a théta agyhullám állapot, amikor a tudatalattihoz hozzáfér a tudatos. Szeretett volna negyedik gyereket, ezért neki talán vigasz, hogy Emese ott van a gondolataiban, a szívében, csak fizikálisan nem jelent meg. Túl racionalizálódott a világunk, nem figyelünk ezekre a jelekre, pedig vannak, és szükségünk van rájuk a boldogsághoz.
