<p>Tizenhárom éve van a szakmában, de állítja, csak most találta meg igazán a saját stílusát, és ezt Trap Kapitánynak köszönheti.</p>
Folyamatosan pörög: a nyári nagykoncertek után most klubfellépések. Melyiket szereti jobban?
Mindkettőt szeretem, mindkettőt másért. A fesztiválozók például nem biztos, hogy vevők egy gitár- vagy dobszólóra, mások viszont épp ezért jönnek el a klubbulinkra. Amit sajnálok, az, hogy napjainkban erősen haldoklik a klubélet. Pedig a budapesti Orfeumban is, ahol Verával lépünk fel a SisterAct című műsorral, igazi minőségi szórakoztatás folyik.
Egyre többen hangsúlyozzák az élő zene fontosságát. Mi a véleménye erről?
Én is közéjük tartozom. Elmúltak azok az idők, amikor félplayback haknikon vettek részt az énekesek. Ahhoz, hogy valódi értéket tudjunk közvetíteni, nélkülözhetetlen az élő, közvetlen kapcsolat a közönség és a zenészek között.
Ez a folyamatos jelenlét nem kimerítő?
Alapvetően nem, mert ez olyan szakma, amit szeret csinálni, aki benne van. A pályám elején viszont előfordult, hogy belekényszerítettek olyan stílusokba, amelyek nem százszázalékosan illettek hozzám. Ez megnehezítette a munkámat, és talán kimerítő is volt olykor, de most végre azt mondhatom, hogy megtaláltam azt a vonalat, amely igazán a sajátom, és amely bennem volt már a kezdetek óta. Régen én voltam a rocker lázadó, de sokan nem tudják, hogy emellett néptáncoltam, népdalokat énekeltem, és valójában az a világ volt az, ami felé a szívem húzott. Alapvető igény volt bennem mindig erre, és amikor évekig nem tudtam elmerülni a folklórban, kiüresedtem. Az utóbbi néhány évben kezdtem el egyre önazonosabbá válni, és végül Trap Kapitány segítségével sikerült visszatalálnom önmagamhoz.
Ezek szerint erősen inspirál – ez a zenédben miként nyilvánul meg?
Megszületett egy új projekt, ami formabontó, és teljesen eltér a tőlem megszokottól. Egy „brandet” építünk közösen, a Totova nevű formációnkban én írom az énektémákat, a párom pedig a dalszöveget. Különféle egzotikus hangszerek használatával szeretnénk létrehozni egy új hangzást, amely bemutatja a különféle népcsoportok egyedi zenei világát. A közeljövőben a Comet-díj-átadón hallhat minket először a közönség, ott mutatjuk be ezt az eddig ismeretlen arcunkat.
