Ausztriában született, ma akár jó nevű sebész, esetleg híres történész lehetne, ha nem a gitárpengető mellett dönt végérvényesen. Szörényi Leventével a beatzenéről, saját forradalmáról, Bródyról, borról és szerelemről is beszélgettünk egy csésze kávé mellett.
1. A beat maga a forradalom?
Legkevésbé a forradalom jut eszembe róla, bár igaz, ha az ember beleéli magát az akkori időkbe, akkor kétségtelen: az egyfajta forradalom volt. Aczél elvtárs vívmánya révén a tiltásból tűrés, a tűrésből nagy sokára, hosszú idő elteltével támogatás lett Maróti elvtárs érdemeként, aki nagyon sokat tett azért, hogy az ifjúsági zene létjogosultságot nyerjen.
2. Szörényi Levente mit köszönhet a zenének?
Például az első szerelmemet. Megdolgoztam érte, az biztos. Sikerült őt meghódítanom a színpadról. Négy évig voltunk együtt, ez abban a korban felért egy házassággal. Nagyon szép szerelem volt a miénk.
3. Testvéröccsével a szintén zenész Szörényi Szabolccsal gyermekkorukban gyakran verekedtek egymással „Ha enyém a hegedű, tiéd a gitár!” zenei perpatvarban, vagy jó testvérek módján megosztoztak az otthoni hangszereken?
Egészen konkrétan úgy történt, mint afféle polgári családban: tanuljanak a gyerekek muzsikálni! Ehhez kapóra jött keresztanyám aki az Operaház első hegedűse volt. Ő kezdett el velünk kínlódni. Kaptunk egy kis hegedűt, de nem gyakoroltunk. Csak arra fogtuk, hogy azért nem tudjuk a leckét, mert a másiknál van a hangszer. Persze egyikünknél sem volt. Ott hevert a tokjában! Mi nagyon sokat verekedtünk, ahogyan az két fiúhoz illik. Az Illésben kerültünk össze először egy zenekarba, előtte külön utakon jártunk. Aztán az Illésben ez a „verekedés”, szópárbajjá nemesült. A feladatok megoldásának tekintetében több alkalommal sem értettünk egyet egymással, a többiek általában csak hallgattak, ránk bízták a viták kimenetelét.
4. Abban a srácban, aki a hatvanas években beatzenésznek állt, jó adag vagányságnak kellett lennie. Ön viszont sosem tűnt annak, a városi legendák sem szóltak a csajozásairól, tivornyáiról. Milyen fiú volt Szörényi Levi?
Soha nem használtam ki a népszerűségemet, a helyzeti előnyömet, nyilván ebben a konzervatív nevelés is közrejátszott, amit otthonról hoztam. Én a mai napig is úgy vagyok, hogy amit megkedvelek vagy szeretek, azt megpróbálom a magamévá tenni maximális mértékben, bármiről is legyen szó. Nyilván a régmúltban lányokra értendő, de most ettől elvonatkoztatva, legyen az egy étel, ha az nagyon jó, én abba beleszeretek és annak minden ízét kiélvezem. De lehet egy utazás, vagy akár mostanság a szép őszi táj.
5. Ha a pályájáról beszélünk, megkerülhetetlen hosszú éveken át hű alkotótársával, Bródy Jánossal való kapcsolata. 1983-ban az István, a király bemutatásakor még láthatóan minden rendben volt önök között. Az átmeneti – jó pár évig tartó – mosolyszünetet mi okozta? Mikor kezdtek el különbözni egymástól?
Valójában mindig is különböztünk. Ez nem is kérdés! Én úgy látom, így visszamenőleg, hogy a problémát az hozta ki, hogy nem az alkotási folyamatban éltük ki a gondolatainkat. A rendszerváltástól kezdve a média egyből lecsapott ránk. A Bródy vehemensen belevetette magát a politikába, és persze óhatatlanul felmerültek kérdések. Te így, te úgy! Ami nem hozott közelebb minket egymáshoz, de mindeközben a darabjaink folyamatosan mentek. Kár volt az elvesztegetett évekért, teljesen értelmetlen volt.
6. Idén három népszerű darab is jubilál. Az István, a király, a Kőműves Kelemen illetve a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, amihez eredetileg önt és Bródyt kérték szöveg- és zeneíráshoz, de ezt nem vállalták. Miért nem?
Mert Bródyval közösen úgy ítéltük meg, hogy a forgatókönyv szembe megy a beatmozgalom és a rendszer között éppen kivívott törékeny harmóniával. Örültünk annak, hogy Aczélék már nem piszkálnak bennünket, nincsenek botrányok, balhék körülöttünk. Erre a színpadra felkerül egy olyan darab ahol a rockzene kapcsán egy fekete bőrű férfit meggyilkolnak. Jó, hogy ez Amerikában történik, de miért van erre Magyarországon szükség? Nem tudtunk azonosulni a darabbal.
7. Jövőre ötvenéves az Illés, negyvenéves a Fonográf, ön pedig 2015-ben tölti be a hetvenedik évét. Mire számíthat a közönség? Esetleg fiával, Örssel újra egy színpadra lép?
Sokféle tervünk van a jubileumokkal kapcsolatban. Egy nagy koncert összesítené, összegezné a kérdésben megemlített évfordulókat.
8. Ha már a családról szót ejtünk: unokái szemében látja már a rock ’n’ rollos csillogást? S ha majd lázadó beatkorszakukba lépnek, mit fog nekik mondani? Mennyire lesz, lehet hiteles egy konzervatív elveket valló, de egykoron a szabad életről daloló rockikon?
Villő még csak féléves lesz, ám Szellő nevű lassan nyolcéves lányunokám nem a szemét csillogtatta, hanem egy zeneszám hatására, tökéletes „egészalakos” rock ’n’ roll-pózba vágta magát előttem – háromévesen! Rám nyugodtan lehet támaszkodni, mert konzervatív vagyok. Ugyanakkor ha konzervatív lennék szellemileg is, akkor semmire sem jutottam volna a pályámon. Ehhez kell a szabad gondolkodás, persze nem abban az értelemben, ahogyan a politikai erők elgondolják. Nem szabadosságról van szó, inkább az a fajta kötetlen és bilincs nélküli kiáradó érzés, ahogyan az ember felfogja a világot szellemileg.
9. Mennyire maradt benne a hazai zenei vérkeringésben?
Mindenki tud rólam, de én remeteéletet élek. Ha megszólítanak, például a Csík Zenekar, a Vujicsics Együttes, Demjén vagy Charlie, néhány szám erejéig aktív tudok lenni, de ezek a fellépések inkább kuriózumok. Teljesen nem akarom abbahagyni a zenélést, viszont egyre nagyobb stressz felkészülni egy fellépésre. Nincs már meg bennem az a korábbi felhajtóerő.
10. Hetvenhez közel a legtöbb emberben van némi szorongás: nem leszünk-e betegek, nem maradunk-e magunkra, lesz-e elég anyagi tartalékunk öregségünkre… Tépelődik ilyesmin?
Nem tépelődöm. Sőt! Bennem egyre inkább megerősödik az a gondolat, hogy mi a hosszú élet titka, azon kívül, hogy a Jóisten egyszer csak azt mondja: - Te! Itt a vége! És akkor annyi. (Ember tervez, Isten végez…) A hosszú élet titka a hosszú távú tervezés. Ha az embernek vannak tervei, azt az ember agya a hosszú távú tervezés esetén pozitív érzésként közvetíti az idegrendszernek, az idegrendszer meg pozitív rezonanciákat küld a szervezetnek. Noha nyilván a szervezetet sem szabad elhanyagolni.
+1. Lassan húsz éve borászkodik. Balaton-felvidéki boraival több ezüst- és aranyérmet elhozott különböző szakmai megmérettetésekről. Az otthonába látogatókat Szörényi-borral kínálja?
Hogyne, persze! Csak azt nem szeretem, hogyha elviszek egy vacsorameghívásra egy-két palack bort a sajátomból, és azokat még egy év múlva is viszontlátom a könyvespolcon. Ilyenkor mindig azt mondom a házigazdának, hogy nem kaptok bort legközelebb! Erre a gyakori válasz: de hát miért? Mi ezekkel dicsekszünk! Hogy dicsekszel a boraimmal, ha azt sem tudod, mi van a palackban?!
