Először ad swingkoncertet, februárban pedig újra színpadra áll a Fonográffal. A Kossuth-díjas zenész már nem tervez, de unokái érettségi bankettjén még szeretne ott lenni.
Forrás: Móricz István
Mire ez a cikk megjelenik, Szörényi Levente már egy jó bort szürcsöl az Azori-szigeteken. Társasága egy régész barátja és annak felesége, a népdalénekes Szvorák Kati lesz, és még egy közismert hölgy, Kudlik Júlia.
– Régóta terveztem egy utazást, a helyszín azonban képlékeny volt – mondja Szörényi Levente. – A barátom azt javasolta, hogy menjünk Izlandra, mert ott gyönyörűek a gejzírek, de nekem eszem ágában sem volt ilyen hidegbe utazni, úgy örülök, hogy itt a tavasz. Ekkor mondtam azt, hogy inkább az Azori-szigetekre menjünk, ott is van gejzír… Julival régóta jó barátok vagyunk, ezért csatlakozik ő is a társasághoz – magyarázza Szörényi.
Csizma az asztalon
Amikor felvetjük az Illés zenekar alapítótag, Kossuth-díjas zenésznek, hogy igen nagy lazaságnak tűnik egy hónappal a Művészetek Palotájába tervezett Milliók hangja swingnagykoncert előtt két hétre elutazni, csak nevet.
– Én tudom az összes dalt! Amíg nyaralok, a többiek majd gyakorolnak. A hazaérkezésem után pedig összepróbáljuk az anyagot – mondja a zenész. Sokan meglepődtek azon, hogy a hazai beatzene nagykövete tőle ennyire távolinak tűnő műfajban mutatkozik meg. Vajon mi oka van erre?
– Igaz, hogy nagyon eltérő a swing műfaj világa, a benne dolgozó emberek köre, a stílus, amit képvisel attól, amit egyébként hagyományosan műveltünk a pályafutásunk során. De ez nem jelenti azt, hogy teljesen idegen lenne tőlünk. A beatkorszakban szaladt el velünk a szekér, de mondják meg őszintén, a semmiből jöttek elő a mára örökzölddé vált dalaink, az István, a király bizonyos részleteit is beleértve? Amikor azt kérdezik a készülő swingkoncert kapcsán, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra?, akkor arra így tudok válaszolni: a csizma a kezdetektől fogva ott volt az asztalon.
Turnéra indul
Nagy volt a nyomás
Ahogy a zenei műfaj a fejében, úgy van a régi zenekara, a Fonográf a szívében, amellyel másfél évtizede állt utoljára színpadon.
– Nagy volt rajtunk a nyomás, a rajongók folyamatosan azt kérdezték, hogy mikor állunk már össze – magyarázza Szörényi.
– Ennek én semmi akadályát nem láttam, de ragaszkodtam hozzá, hogy minden régi tag a színpadon legyen, Szabolcs testvérem is. Szörényi Szabolcs 2013-ban egyik napról a másikra elvesztette az egyik fülére a hallását, reggel úgy kelt fel, hogy félig süket lett.
– Szabolcsot megkérdeztük, hogy vállalja-e a fellépést, és ő igent mondott, de szerintem nem fogja sajnos a koncert egyetlen percét sem élvezni. Úgy kell majd koncentrálnia, mint egyikünknek sem, tőle kegyetlen módon elvette a sors az örömzenélés élvezetét. Ezzel együtt is, természetesen nagyon örülök neki, hogy ott lesz mellettem, ahogy ott volt az elmúlt fél évszázadban mindig.
Évtizedes barátság
Emlékezetes buli
A Fonográf összeállása kapcsán egy hete Bródy János és Tolcsvay László is lelkesen nyilatkozott, Szörényinek azonban ez mégsem jelent újrakezdést.
– Én már lassan lezárok. Azért állunk össze a Fonográffal, hogy csináljunk egy emlékezetes bulit. Az utazásom célja is az, hogy kihúzzak a bakancslistámról egy csodálatos helyszínt. A swing is egy olyan kaland, amire mindig is vágytam. Szeretném látni az unokáimat felnőni, ott lenni az érettségi bankettjükön… már nem tervezek semmit. Nem azt mondom, hogy búcsúzom, egyszerűen igyekszem elvarrni a szálakat.
