Szulák Andrea: Nem akarok trendi maradni - interjú

Ötvenedik alkalommal lépett színpadra a Menopauza című darabban. Gondolták volna, hogy ekkora siker lesz? 

Nemcsak a női megérzés sejtette velem, hanem a téma is, amely régóta nyilvánosságért kiált. Ismervén a játszótársaim mérhetetlen humorérzékét, öniróniáját, biztos voltam benne, hogyha ezekkel az eszközökkel élünk, minden üzenet eltalál azokhoz, akiket érint.

A változó kort miért kezeli még mindig tabuként a társadalom? 

A társadalom általában így tesz azokkal a dolgokkal, amelyek kényelmetlenek, amikre nincs még protokoll, amikben nehéz tanácsot adni. Ezek tabuk. És tegyük hozzá, van azért egy nagy adag álszent prüdéria az érzékeny témák körül, ezen azonban mi most lódítottunk egy nagyot.

A klimax sokak számára a nőiség elvesztését jelenti. Ön hogy élte meg a változást?

Megszenvedtem a klimaxot, de már túl vagyok rajta. 

Mit adott a nőiséghez ez az időszak?

Megnyugvást, beérkezettséget. 

Ön azok közé a sztárok közé tartozik, akik büszkén vállalják a korukat? Melyik volt az az időszak, amikor meg tudott barátkozni az idő múlásával?

Folyamatosan barátkozom, amióta élek. Mindig igyekeztem önazonos maradni, és jól pozicionálni önmagamat korban, térben, egyebekben. 

Ön a természetesség híve, de sokan megpróbálnák megállítani az idő kerekét, ahogy például a darabban Tóth Enikő karaktere a botoxszal? Vállalkozott vagy vállalkozna ilyen típusú kozmetikai vagy plasztikai beavatkozásra? 

A probléma mindig a túlzásokban rejlik. Nincs abban semmi rossz, ha egy nő megpróbál esztétikus és vonzó maradni. S ha ez nem megy természetes módon, akkor szakemberek segítségét is igénybe veheti. Ám óva intenék minden tinédzsernek látszó nagymamát: ami belül van, azt nem lehet plasztikázni.

Volt olyan munkája vagy felkérése, amikor arra akarták kötelezni, hogy ilyen beavatkozásra vállalkozzon?

Soha nem írnék alá ilyet. 

A karaktere egy ötvenes vegetáriánus nő. Megvan önben ez a földanya típusú nő? 

Ha minden szerepemmel azonosulnék a privát életemben, akkor nagy valószínűséggel a zártosztályon kötnék ki.

A darab igen szókimondó helyzetekkel és szövegekkel mutat görbe tükröt a természet rendjének. Jellemző ez a hozzáállás önre is? 

Igen, jellemző.

Mostanában kevesebbet láthattuk televízióban. Tudatos döntés a képernyőmentesség?

Igen, akkor nyilvánulok meg, ha közlendőm van. 

Hogyan tud trendi maradni ebben a folyamosan változó szakmában?

Nem akarok trendi maradni. A mai világ legnagyobb kihívása önmagunknak megmaradni.

Volt már abból problémája, hogy ön egy amolyan „ami a szívén, az a száján” típusú ember?

A környezetem tisztában van ezzel a tulajdonságommal, számolnak vele. Ha szakmai véleményt, tanácsot kér valaki, úgy mondom meg az igazat, hogy nem gyalogolok bele a lelkébe. Mindig úgy kommunikálok, ahogyan szeretném, hogy velem kommunikáljanak.

Évekkel ezelőtti szakítása óta nem igazán tudunk a magánéletéről. Tudatos ez a visszavonulás vagy csak nincs kit bemutatni a közönségnek egyelőre?

Igen, abszolút tudatos.

Korábban, egy pár évvel ezelőtti beszélgetésünk alatt úgy fogalmazott: ha most lehúzná a rolót, teljesen elégedett lenne. Fogalmazódtak meg esetleg új vágyak vagy tervek szakmailag és a magánéletében? 

Meglehetősen impulzív életet élek, nem nagyon van időm új kihívásokat vizionálni. Anélkül is megtalálnak a feladatok.

Szeretett kislányával, Rozinával viszont előszeretettel vállal megjelenéseket. Hogy kezeli az ismertséggel járó pozitív és negatív történéseket egy kiskamasz?

Akkor kellett volna ezt megkérdezni, amikor az újságok szétcincálták a szakításomat az apjával. 

Végezetül visszatérve az idő kerekére: ha vissza­tekerhetné, akkor valamit megváltoztatna vagy ha tehetné megállítaná? 

A világon semmit nem változtatnék meg. Szerencsére sok olyan pillanat volt az életemben, amikor kívántam, hogy bárcsak megállna. Ez a mostani korszak is ilyen.