Hatalmas erő van bennünk, nőkben. A Kossuth és Jászai-díjas színésznőnek édesanyja emlékével kellett megharcolnia, hogy jó anyja lehessen kaszkadőr fiának.
Forrás: Czerkl Gábor
A jó és a rossz örökös harcáról szól a Nemzeti Színház legújabb bemutatója, A gömbfejűek és a csúcsfejűek. A darabban a nézők két szerepben is láthatják Udvaros Dorottyát: Alkirályként, illetve Apácafőnökként is feltűnik. A színésznővel a főpróba után beszélgettünk.
– Fájdalmas a felismerés, hogy mennyire aktuális a történet. A világban miközben valami elpusztul, azzal párhuzamosan új is születik – vélekedett a színésznő.
A színésznő elárulta a Bors olvasóinak, miért kellett a legnagyobb harcokat vívnia az életben.
– A legnagyobb harcaimat a fiamért vívtam, miatta kellett leginkább észnél lennem, akár hegyeket is megmozgattam volna érte, hiszen az anyaságot és a karriert minden nőnek iszonyú nehéz összeegyeztetni. Sokszor bűntudatom volt, ha keveset voltam Mátéval, ezt én is átéltem gyermekként, amikor rengeteg időt töltöttem a szüleim, Dévay Camilla és Udvaros Béla nélkül, amíg ők egy másik városban dolgoztak.
– Rajongtam édesanyámért, dacára annak, hogy sokszor nem értettem, mit miért tesz, de ezt én is csak szülőként tanultam meg, miután én is hasonlóan cselekedtem. Az élet persze rákényszerít minket nőket, hogy keményebbek és erősek legyünk minden helyzetben, és önmagunkkal is viaskodjunk a szeretteinkért. Számomra fontos volt, hogy édesanyaként, színésznőként és társként is helyt tudjak állni, és ez néhányszor áldozatokkal járt – mesélte kaszkadőr gyermekéről a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki mostanában erős, szinte férfias karaktereket alakít a színpadon.
– Nincs ebben tudatosság, de én abszolút nem bánom, továbbá soha az életben nem mondtam vissza szerepet. Itt a Gömbfejűek és Csúcsfejűekben lehet, hogy Brecht férfinak gondolta az Alkirályt, de Zsótér Sándor egy igazi női politikust látott benne. Mára teljesen elfogadott, hogy egy ország élén egy nő álljon.
– Az igazságtalanság kérdésével viszont nekem is megvannak a magam csatái. A próbák alatt rettenetesen megvisel, ha egy rendező nem elégedett a kollégával és ennek hangot ad, főleg, ha ezt igazságtalanul teszi. Ezt sokszor rosszabbul viselem, mintha velem történne, dacára annak, hogy nem biztos, hogy mindig jól érzem azt, hogy valóban igazságtalanság történt-e.
Kevés ideje lesz a pihenésre
