Hatvanöt évesen is szexi táncot lejt a Nemzeti Színház előadásában, mindent elkövet, hogy fitt maradjon, de nem vív szélmalomharcot az idővel Udvaros Dorottya.
Forrás: Nemzeti Színhaz / Rozsa Erika
A Rocco és fivérei című darabban különleges, szexi táncos produkcióban láthatja önt a közönség. Hogyan készült a hosszú percekig tartó fellépésre?
Darabbeli partneremmel, Nagy Márkkal ketten találtuk ki ezt a koreográfiát. Bevonultunk a balett-terembe, sokat gyakoroltuk, aztán meglepetésként mutattuk meg a rendezőnek, Vidnyánszky Attilának. Neki tetszett, így végül benne maradt az előadásban.
Hogyan tartja formában magát?
Világéletemben sportoltam, és most is rendszeresen tornázom. Ennyi a titok.
Egy színésznő életében mindig fontos kérdés az öregedés. Hogyan békélt meg ezzel, ha egyáltalán meglehet?
Az idő múlása teljesen független az akaratunktól. És nem megbékélni valamivel, ami objektíven létezik, az a legnagyobb ostobaság.
Szerepeiben azonban a kortalanság jellemzi önt. Mi ennek a titka?
Meglehet, hogy a játékos és humoros személyiségem.
Létezik olyan színpadi tabu, amit sose tenne meg egy szerep kedvéért?
Fizikailag nem lennék képes kárt okozni a kollégáimban. Semmilyen szélsőséges jelenet kedvéért sem.
Van vagy volt olyan előadás, amire a fiát vagy az édesapját nem hívta meg annak tartalma vagy merészebb alakítása miatt?
Annak idején játszottam A Vagina Monológokban, amit Bozsik Yvette rendezett a Tháliában, és édesapámat nem szerettem volna elhívni rá, mert azt gondoltam, hogy nem neki való. Ő ennek ellenére eljött, teljesen nyitott volt, és nagyon tetszett neki az előadás. Úgyhogy ma már örülök, hogy nem hallgatott rám.
A színházi irodalom legnagyobb női szerepeit játszhatta már el. Van olyan karakter, aki kimaradt?
Régen sem voltak, és most sincsenek szerepálmaim. Most kezdtük el próbálni a Macskajátékot a Nemzetiben, és nekem álmomban sem jutott eszembe, hogy eljátsszam Orbánné szerepét. De ha a rendező, Szász János azt gondolta, hogy én legyek Orbánné, akkor ez már engem is izgat és inspirál.
