Bár régóta gyengélkedett, senki sem számított arra, hogy végzetesre fordul Rajhona Ádám állapota. Ő maga is az életre, a nyári vakációra készült.
Forrás: MTI
Bár régóta beteg volt, senki sem számított arra, hogy örökre lehunyja a szemét. A 72 éves művész sem készült még elmenni, színházi szerepeket akart, nyaralást tervezett. Kollégáit megdöbbentette halálhíre.
A legjobb barát volt
Harkányi Endre évek óta jó barátja volt a színésznek, nemcsak az öltözőjük volt közös a Vígben, hanem örömük és bánatuk is.
– Ádám remek ember és kolléga volt, bármikor fordulhattam hozzá a bajaimmal. Egyetlen hibája volt, hogy a cigarettáról nem tudott lemondani még akkor sem, amikor már nagyon gyenge volt a tüdeje. Ennek ellenére, amikor a kórházban kicsit javítottak az állapotán, bejött, játszott. Emlékszem, mindig villamossal járt, szerényen élt, nem élte a színészek fellengzős életét – mesélte Harkányi, aki így emlékszik barátja munkájára: sosem színészkedett, nem játszott, ő egyszerűen ott volt a színpadon.
Kútvölgyi Erzsébet talán a legközelebbi barátja volt Rajhona Ádámnak, mégsem tudtak találkozni már rég.
– Nagyon jó barátom volt, szóhoz sem jutok. De nem csak a barátom volt, az öcsém, a bátyám, az apám, az anyám, a nővérem és a húgom. Tiszteltem és szerettem a munkáját is – mondta elérzékenyülve a színésznő.
Könnyező kollégák
Lukács Sándor épp egy próba szünetében vette fel a telefont. Megdöbbent.
– Ádám nagyon régóta rossz állapotban volt, ha jól tudom, tüdőtágulásban szenvedett. Le vagyok sújtva – mondta.
Mi a COPD?
Igaz, mély barátságot ápolt Rajhona Ádámmal Kern András, könnyeit nyelve beszélt róla.
– Játszottunk együtt Az élet mint olyan című darabban, ami épp a halállal, az elmúlással foglalkozik. A Gondolj rám! című filmemben pedig ő játszotta az apósomat. Illetve nem is játszott. Ő sosem játszott. Hiteles volt, igaz, közel a valósághoz, nem volt benne semmi mesterkéltség. Nagyon őszinte volt a színpadon, szinte észrevétlenül, eszköztelenül játszott. Úgy engedett belelátni egy ember lelkébe, hogy nem tett hozzá mást, csak az embert. Azt hittük, visszatér – csuklott el Kern hangja.
Szerettük Ádám bácsit
A józsefvárosi Baross utca olyan, mint egy kis falu. Mindenki ismer mindenkit. Össze is sereglett az összes szomszéd, amikor péntek délelőtt egy mentő parkolt le.
– Sokszor láttam őt, igaz, az utóbbi időben mintha kevesebbet járt volna az utcán – mondja a kapuszomszéd kisboltos a Borsnak. – Láttuk a mentőt, de arra gondolni sem mertünk, hogy Ádám bácsihoz jött – folytatja a férfi, aki megrendült a hírtől, hogy nincs többé a kedves szomszéd.
– Rendszeresen járt be, de az utóbbi hónapokban elmaradozott – idézi fel Rajhona hétköznapjait a pék, aki számára csak egy kedves és mindig udvarias öreg úr volt, aki szerette a sütiket.
Rajhona Ádámot hetvenkét éves korában, az otthonában érte a halál. Szerettei körében, nyugodt körülmények között töltötte utolsó perceit. Nem is kívánhatott volna többet a sorstól, nagyon szerette a feleségét.
Életút
Rajhona Ádám Marosvásárhelyen született, 1943. december 4-én. Kolozsváron érettségizett, majd vegyészetet tanult, de abbahagyta, mert jobban vonzotta a színészet. A marosvásárhelyi színművészeti főiskolán végzett, ahonnan a temesvári Magyar Színházhoz szerződött. A kaposvári Csiky Gergely Színháznak 1974-től tagja, aztán 1982-ben átszerződött az akkor a szakma csúcsának számító Katona József Színházba. Végül a Vígszínházba hívták, haláláig a társulat tagja volt.
Több mint negyven filmben és tévéjátékban szerepelt, munkásságát Jászai Mari-díjjal, érdemes művész díjjal ismerték el, és megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét.
