Mindig kedvelte a gyengébbik nemet az újpesti hokisból lett bankrabló, akinek több száz nővel volt dolga. Filmbéli barátnője valós személy, aki ma már felelős beosztásban dolgozik.
Már két hónapja dübörög a mozikban Antal Nimród akciófilmje, A Viszkis, ami kilencven százalékban valós eseményeken alapul, és az egykori bankrabló, Ambrus Attila nem mindennapi életét mutatja be. De mint minden sikeres filmben, a bűnügyi részek mellett egy buja szerelmi szál is feltűnik a filmvásznon, ahogy a való életben is. Kata karaktere – az értelmiségi családból származó egyetemista lány, akinek a szülei nem örülnek a tanulatlan erdélyi fiúhoz fűződő románcához – létező személy, aki a filmbéli eseményekkel ellentétben nem cserbenhagyta, hanem megcsalta a szerelmét.
– Ez egy megtörtént eset, valóban volt egy értelmiségi barátnőm. Angoltanárnő volt, mérnök szülőkkel, így kicsit gondban voltam a családi találkozókon, mert nem tudtam például késsel, villával enni. De ez a hölgy a valóságban nem hagyott ott, amikor elkaptak, hanem megcsalt, és én hátráltam ki a kapcsolatból – vallotta be lapunknak Ambrus Attila, aki azt is elárulta: egykori szerelme ma már igen magas pozíció-ban dolgozik, és hogy mellette több nő is volt az életében annak idején.
– Párhuzamosan három, négy, öt barátnőm volt. Nemigen akartam elkötelezni magam, ráadásul a hölgy idősebb is volt nálam – tette hozzá a Viszkis, akinek saját bevallása szerint több száz nőhöz volt köze.
– Támogattak a bankok, volt pénzem, és így a csajok is ragadtak rám. A filmben több száz női karaktert kellett összegyúrni, ezen a téren sosem volt gondom. Sokan hozzám akartak jönni, gyereket akartak szülni nekem. De mindig tisztában voltam vele, hogy egyszer elkapnak, és ezért nem is akartam családot alapítani – mesélte őszintén az egykori bűnöző, aki hiába tudta, hogy szorul a hurok, képtelen volt leállni.
– Bár semmit nem jelent, hogy valaki szereti az állatokat, hiszen én is súlyos, fegyveres bűncselekményt követtem el, de a kutyámat semmi pénzért nem hagytam volna el – mondta a Viszkis, aki 1999-es januári rablása után hazaugrott az útleveléért, és Don nevű berni pásztorkutyájáért, akivel aztán együtt menekült. Ami ennél is hihetetlenebb: rendőrök hadával a nyomában megállt, és kétszer megpisiltette imádott kedvencét, a hét perc mínusz pedig pont elég volt ahhoz, hogy Ártándnál a román határőrök félreállítsák.
– Ezt nem lehet csakúgy abbahagyni, ez adrenalinfüggőség. Nem vágytam én sikerre, népszerűségre, egyszerűen beteg ember voltam, akinek kellettek az új és új impulzusok: ezért volt ennyi nőm, ezért utaztam ennyit, ezért sportoltam napi hat órát – emlékezett vissza a legendás évekre a ma már keramikusként dolgozó Viszkis, aki soha nem kezdené újra a bankrablást.
– Túl öreg vagyok, hogy kergessenek. Jobb a békesség! – vallja.