Egy nejlonszatyorral sétált ki otthonából Voith Ági, mindent otthagyott a férjének, Bodrogi Gyulának. Az eddig is tudható volt, hogy bár ma már mindketten mással élnek, barátok maradtak. De ennyire?
Forrás: MTI
Példátlan is az a viszony, ami Voith Ági és Bodrogi Gyula közt van. Közel 37 éve nem váltak el, de még mindig derül ki titok a barátságról.
– Sokan nem értik ezt. Gyula fantasztikus diplomata, én meg a Gyulát fantasztikusan szeretem. Attól, mert a házasságunk nem működött, még szeretjük egymást. Mondjam azt, hogy csélcsap volt a Gyula? És én is csélcsap voltam? – neveti el magát Ági. – Már nem vagyunk. Csak huszonegy éves voltam, amikor összejöttünk. A nap huszonnégy órájában együtt voltunk, mert mindenben együtt játszottunk. Baromi hosszú folyamat volt, és sosem vesztünk össze. Az más, amikor éjjel-nappal együtt voltunk, akkor veszekedtünk piszkosul, de csak a színház miatt. Őrült bulis időszakot éltünk akkor. Akkor a színészeknek igen jó dolga volt.
Először a Váci úton laktak, Gyula lakásában. Utána Ági édesanyjának – Mészáros Ági kétszeres Kossuth-díjas színésznő – villájába költöztek a Ménesi útra.
– Apám építette, 1956 szeptemberében költöztünk be, és októberben kitört a forradalom. Az nagyon kemény időszak volt – meséli Ági, aki nyilván azóta is a családi villában lakik. – Nem, drágám, a Gyula lakik a villában. Én egy nejlonszatyorral eljöttem. Én mindig ezt csináltam. Ha menni kellett, mentem egy szatyorral, nem csináltam ebből ügyet. Egyébként is, megérdemli! Gyula rettentően jól nevelte Ádámot, és én hálás típus vagyok. És a Gyula velem jó volt. Szeretem annyira, hogy nem vacakolok ezen. Azóta is együtt ünnepelünk, karácsonyozunk, ebédelünk vasárnap négyesben, a párommal, Döme Zsolttal és Gyula társával, Angélával. A Gyulával naponta háromszor beszélek telefonon. Ha valami bajunk van, azonnal egymást hívjuk. Ehhez szív, szeretet kell, és kellő intelligencia. Olyan rövid az élet, nem szabad haragoskodással tölteni.
