Zsurzs Kati: Ha újra kezdhetném, nem lennék színész

Szinte mindenütt azt írják önről, hogy a legelbűvölőbb színésznő. Mivel érdemelte ki ezt a címet?

Nem tudom. Érdekes, néha évekig észre sem veszik az embert, aztán egyszer csak hívják mindenhová. De egyiket sem kell komolyan venni. Nem kell elszállni, ha hívnak, és belehalni, ha nem... Nem tudom, mennyire vagyok elbűvölő.

Nyilván mindenki szereti, és nincsenek ellenségei.

Remélem, hogy vannak ellenségeim, az nem jó, ha nincsenek. Milyen már az? (nevet) Azért megnyugtató, hogy senki nem ad hangot az utálatának. De remélem, és el is tudom képzelni, hogy azok vannak többen, akik szeretnek.

Érthető lenne, hiszen édesanyja Zsurzs Éva, Kossuth-díjas rendező, de valóban tizenegy éves kora óta filmezik?

Ez túlzás. Nem nagyon filmeztem, egy-két dologra elvitt anyám, de inkább civil gyerek voltam. Az első igazi a Fekete város volt, addigra már tizenhat éves lettem. Az is egy véletlenen múlt, mert egy kolléganőmet nem adta ki a színháza, és akkor anyám azt mondta: Fogd a cuccod, indulunk!

Azért csak látott gyerekként ezt-azt.

Persze, azért voltam előtte is. Emlékszem, A koppányi aga testamentuma forgatására vitt el, én vettem egy kis zöld, bőrkötésű könyvecskét, és tizenhárom évesen elkezdtem autogramokat gyűjteni, mint minden rendes civil gyerek.

Kiktől?

Mindenkitől, aki játszott benne. Bessenyei Ferenc, Bodrogi Gyula, Benkő Petya...

Belé gyerekként halálosan szerelmes voltam! Ön is?

Nem, én Gérard Philipe-be voltam szerelmes, és ez mai napig tart. (kuncog)

Gyakran használja a civil szót az életére.

Az anyukám életére is jellemző volt, de akkor nem is volt divat ez a fene nagy celebség. Keményen dolgozott, elment reggel, hazajött este. Apám is egész nap dolgozott, minket a nagyanyám látott el, nevelt. Nagyon ritkán eljártak valahová. Híres emberek sem jártak hozzánk. Igen ritkán jött egy-egy híres ember, és akkor én vihettem be a kávét. Első fellépéseim egyike. (nevet)

Kik jöttek?

Bessenyei járt gyakrabban. Ő néha ránk törte az ajtó. A legváratlanabb pillanatokban megérkezett, ordítva kérdezte: „Hogy van a Zsurzs rezervátum?” Néha Márkus László, néhányan. És néha nálunk volt a stábértekezlet.

De mégiscsak színésznő lett.

Mert azért figyeltem. Ez már általános iskolában eldőlt, csak otthon nem beszéltünk róla. Nem is akartam beszélni róla senkivel. Jártam szavalóversenyre, de nem tárgyaltuk ki.

Aztán jött az Abigél, amit máig mindenki imád. Az édesanyja rendezte, és ön lett benne a Kis Mari.

Fantasztikus csillagállás lehetett akkor, hogy ott mindenki tökéletes volt, minden a helyén volt. Mindannyiunk pályájának meghatározó produkciója lett.

Valamilyen kulisszatitkot áruljon el.

Jó volt, de anyám rosszabbul bánt velem, mint a színészekkel. Velük tapintatos volt, finoman adott instrukciókat.

Önnek nem?

Rám nézett, és azt mondta: menj, hozz egy kávét! Tudathasadásos állapot volt. Elfelejtette, hogy színészként vagyok ott, nem úgy, mint a lánya. Mondtam neki: anya, most nem mehetek, nekem is hallanom kell az instrukcióidat. Érdekes, mindig ez jut eszembe.

Jó volt a kapcsolatuk?

Jó volt. Együtt laktunk élete végéig. Nálunk mindig sok generáció lakott együtt.

A lányai mégsem lettek színésznők. Júlia tanár, Fanni énekes. Miért?

Nem tudom megmondani. Se nem tiltottam, se nem forszíroztam. Ezt nem lehet befolyásolni. Mindegyik szereti a színházat, de itt megállt a történet.

Több időt töltött a lányaival, mint az édesanyja önnel?

Talán, ha belegondolok, igen. Tudatos volt, de nem azért, mert nekem rossz volt. Őt hetekig alig lehetett látni, ha forgatott. Rendszertelen volt az élete, én igyekeztem némi rendszert vinni az életünkbe.

Négy unokával büszkélkedhet, mesél róluk?

Öt unokám van! A kisebbik lányomnak, aki Hollandiában él, május végén született meg a kisfia. Néha láthatom, ha kimegyek, vagy ha jönnek, olykor. Az unokáimról, az itthoniakról  azért azt el kell mondanom, hogy három fiú és egy lány. Gyönyörűek, okosak, és imádom őket, megszállott nagymama vagyok.

A férje zeneszerző, Walla Ervin. Hogy ismerkedtek meg?

A táci romokon, a Szép Heléna című előadásban zenélt, ott találkoztunk. Én a Tháliában játszottam, ő a Nemzetiben zenélt. Másként nem is tudtunk volna találkozni, csak így, nyári játékon. Hogy miként történt? Annyira régen volt, már történelem!

Játszik az Akik maradtak című filmben, amely megy az Oscarra.

Sajnos nem tudtam elmenni a vetítésre, még nem is láttam egészben a filmet, nem volt rá lehetőségem, de nagyon drukkolok. A rendező rendkívül mívesen, aprólékosan, szépen dolgozott. Lukács Andorral volt benne egy jelenetem. Nagyon érdekel a főszereplő kislány is. Gyönyörű, nagyon jó kisugárzású kislány. Elmegyek moziba, megnézem.

Milyen érzés belegondolni, hogy az egész világ látni fogja?

Furcsa. Nemrég volt ebben részem, amikor játszottam Kiss Hajni filmjében, a Last Callban, ami a szarajevói filmfesztivál vizsgafilm kategóriájának fődíjasa lett. A Last Call karrierje fantasztikus, rengeteg fesztiváldíjat nyert, sőt én is nyertem két franciaországi fesztiválon legjobb színésznő díjat. A Magyar Filmfesztiválon a kisjátékfilm kategóriában nyertem szintén A legjobb női főszereplő díjat. Fantasztikus érzés tudni, hogy Európa másik felén is megnéznek. Nagyon boldog voltam!

Kritikusok írták: a nagymama megformálásáért Oscar-díjat kaphatna.

Az a kritika a filmbeli nagymamaságomról szólt, de azt remélem, az életben is megérdemelném az Oscart.

Elégedett?

Szeretek sokat rohangálni, színházba, filmezni, az jó dolog. Ha belekérdez, akkor nem. (nevet) De alapvetően jól vagyok. Nekem nagy szerencsém van, mert – sok pályatársammal ellentétben –  dolgozom. Van színház is, film is, van munkám.

Könnyítette vagy nehezítette az életét a Zsurzs név?

Magyarországon nehezíti. Itt be kell bizonyítani, hogy joggal hívnak így. Ha anyámat szerették, akkor engem is, de ennyi. A közönség viszont kimutatja a szeretetét, sokkal elfogulatlanabb, mint a szakma. Lehet érezni a színpadról, hogyan viszonyulnak az emberhez.

Valóban, színházi fórumokon rajongással írnak önről.

Nagyon kedves, igen jólesik, de talán túlzás.

Jól döntött, hogy színész lett.

Nem döntöttem jól, ha újra kezdhetném, nem lennék színész, pedig nagyon szeretem, amit csinálok. Én ezt így érzem. Szinte minden színész azt mondja, egész életében azon gondolkodott, mit csinált volna mást. Én tanítottam volna, ahogy tanítok is. Vagy etológiával foglalkoznék, azt nagyon szeretem.