Nem gondolta volna Horváth Sándor, hogy neve egyszer még sokba kerül: az ő lakását akarták elárvereztetni egy másik Horváth Sándor tartozása miatt.
NÉVAZONOSSÁG – Szoba-konyhás garzonban kezdte közös életét Horváth Sándor és felesége, Margit. A VII. kerületi önkormányzati lakást közösen bérelték egy rokonuktól, Horváth Sándortól. 1994-ben elköltöztek, később saját lakást vettek. Erre jegyeztetett be jelzálogjogot a Fővárosi Gázművek.
Horváth Sándor személyi igazolványában is benne van, hogy ő 1994-ben elköltözött a kérdéses lakásból Fotó: Végh István
– A gázműveknél közölték: egykori albérletünkben Horváth Sándor 2002-ben 172 ezer forintnyi tartozást halmozott fel, ezt terhelték a mi lakásunkra – meséli a pórul járt férfi. – Akkor még azt hittem: csak be kell mutatnom a papírokat, hogy én nem az a Horváth Sándor vagyok, és kész. De hiába vittem be ezernyi igazolást, nem számított, hogy sem az édesanyám neve, sem a születési dátumom nem egyezik a velük szerződött Horváth Sándoréval. Még a lakásom árverezését is kilátásba helyezték. Amikor kérdeztem, miért játsszák velem ezt az embertelen játékot, az ügyintéző annyit felelt: „Valakin csak be kell hajtani azt a tartozást!”
– Jogalap nélküli gazdagodás miatt indítottunk pert, és perújrafelvételt kezdeményeztünk – tájékoztatott Urbánné dr. Csató Julianna ügyvéd. – Érthetetlen, hogy egy ilyen nagy cég hogyan engedheti ezt meg magának. A Fővárosi Gázműveknél állítják: velük ez a Horváth Sándor volt szerződésben, és elmulasztotta a gázórát leíratni a nevéről. Különben is, kicsúszott a fellebbezési határidőből, két évvel a jelzálog bejegyzése után indította a pert.
– Nem kellett leíratnom a nevemről a gázórát, hiszen rá sem volt írva, az azonos nevű rokon nevén volt mindvégig – mondja a károsult. – A jelzálogról pedig csak akkor értesültem, amikor más okból kikértem a tulajdoni lapomat.
