Van egy kis utca Budán. A Batthyány. Az egy főre jutó drukkerek számában aligha van ennél különb az országban. Legyen fiatal vagy idős, nő vagy férfi, ott mindenki vérmes szurkoló lett mára.
– Az anyja keservit, de nehezen megy ez be ide. Na, de azért ez is megvan – morog Weisz Gábor Miklós, miután az utolsó zászlót és kitűzi az egyik házra. A Magyar Társasház Kft. ügyvezetője elmondja, az osztrákok legyőzése után a lakók örültek az ötletnek, hogy a régóta várt sikerre való tekintettel kiteszik a zászlókat, sőt a kezdeményezés olyannyira ragadós lett, hogy a társasházkezelők szövetségénél már ajánlásként fogalmazták meg: bizony, az összes házra kerüljön ki a lobogó!
De a Batthyány utcában ez még nem minden. Odáig fajult a futballőrület, hogy nem csupán az épületek borultak piros-fehérbe-zöldbe. A Pékműhelyben speciel nemzeti színben pompázó kenyeret gyártanak.
– Céklával és spenóttal készül, ez adja a színét. A 2-0-s sikerünk másnapján csináltunk vagy húszat, de szinte még ki se jött a sütőből, már eladtuk mindet! Ezúttal többel készülünk! – újságolja Vajda József üzletvezető.
A The Million Roses csokraitól kezdve a fagyiárusítókon át a Bereg Bar salátáig minden Geráék támogatásáról tanúskodik. Ahogy a Hattyú Kávéház koktélja is:
– Az Eb idejére megalkottunk egy italt – büszkélkedik Harangi Eszter –, az lett a neve: Földhöz vág, mint Böde! Bízunk benne, Daniék az izlandiakat is legyűrik, így továbbjutunk, és legalább még két meccsig folytatódik a magyar focicsoda!
Petit Jean: Ezt behúzzuk!
