Húsz négyzetméteres, málló vakolatú szobában él az 59 éves Bíró László. De az Eb-aranyérmes egykori birkózó ennek is örül.
A 80-as, 90-es években a szabadfogású birkózás világelitjéhez sorolták Bírót, aki hírnevéhez méltatlan körülmények között, a létminimum alatt tengeti minden-napjait.
– Tavaly egy idős hölgy laká-sában éltem, ám mivel alkalmi munkáimból alig folyt be pénz, képtelen voltam fizetni a lakbért, ezért arra kért, költözzek el – meséli Bíró. – Igen ám, de nem volt hová. Még szerencse, hogy a mostani húsz négyzetméteres szobácskájába ingyen beengedett. Itt élek munkanélküli élettársammal.
Lakrészében nincs külön toalett: falemezzel választották le a szobából. Nincs vízöblítés sem: a mobilvécétartályt a kertben lévő emésztőbe ürítik. Nincs külön konyha sem. Sem mosdó. Tisztálkodásra kivénhedt lavór szolgál. Kézmosásra, főzésre minimelegítő, Laci élettársa itt főz. Közeledik a tél, egy szem ablakuk hőszigetelt, igaz, a papírvékony ajtót vastagabbra illene cserélni, ami százezer forintba kerülne. Hősugárzójuk annyi meleget ad, hogy nem fagynak meg.
– Van fedél a fejünk felett. A rezsi sem magas, havi hatezerből megússzuk. És szerencsére egykori klubom, az FTC heti kétszer napi négyórás edzői munkát biztosít – mondja Bíró.
Büszkén mutatja dobozba csomagolt 14 magyar bajnoki, illetve az 1982-es várnai Eb-n kiharcolt aranyérmét, továbbá az 1986-os budapesti vb-ezüstjét. Eközben átkozza balszerencséjét, amiért az 1988-as szöuli olimpián csak negyedik lett. Ha ott bronzérmes, járna neki az állami életjáradék, és most nem száz-ezerből tengődne.
