Radulovics Bojana is azok közé tartozik, akik a napokban megkapták a Magyar Fair Play Díjat. A remek kézilabdázó elsírta magát, annyira meghatódott, hogy fogadott hazájában így szeretik.
Rendkívül csinos most is, pedig már évekkel ezelőtt visszavonult. Minek köszönheti jó formáját?
Kézilabdáznom a korábbi sérüléseim miatt már nem szabad, de edzek. Leginkább a step aerobicot szeretem.
2011-ben lett a Dunaújvárosi Kézilabda-akadémia szakmai vezetője. Mennyire teszi boldoggá ez a munka?
Az a célom, hogy minél több tehetséget adjak ennek az országnak. Ezt pedig úgy tudom megvalósítani, ha jól dolgozom. Közel száz gyerekkel foglalkozunk, 14 évnél idősebbekkel, nagyon leköt ez a munka. De a felnőttcsapatra is odafigyelek, a mai napig a kézilabda az életem.
No és gondolom, a kisfia.
Persze, Józsika már 11 éves. Ő is sportol, de ő nem a kézilabdát, hanem a focit választotta.
Az imént arról beszélt, hogy sok tehetséget szeretne adni ennek az országnak, és a díj átvételekor is elsírta magát. Miért hatódott meg ennyire?
Egyrészt eszembe jutott az édesapám, aki még 1996-ban halt meg rákban, de mint a menedzserem, ő volt a kezdeményezője annak, hogy Magyarországra jöjjek. Nagyon hálás vagyok a magyaroknak mindenért, amit kaptam. Egy háború sújtotta országból menekültem, és itt mindent elértem, amit akartam, szerettek, elismertek.
Óriási tapsot kapott, és mintha lett volna egy kis áthallás az ön mondataiban is… Nem akart üzenni Janics Natasának, aki ugyanúgy Szerbiából érkezett, mint ön, aztán el akarta hagyni hazánkat, majd amikor kiderült, ez nem sikerült neki, visszakozott?
Nem, az az ő dolga, az ő döntéseit nem akarom minősíteni.
