Takács János az 1979-es phenjani aranyérmes asztalitenisz-csapat tagja néhány napja megpróbálta elvágni a saját torkát.
Forrás: Gergely Gábor
Takács évekkel ezelőtt svájci otthonában vett be temérdek gyógyszert, majd mert sikertelenül próbálkozott, felvágta az ereit. Megmentették az életét, és akkor a bohém, mindig jó kedélyű pingpongos kijelentette, soha többé nem sietteti a halálát. Sajnos nem tartotta be a szavát.
– Nagyon magam alatt voltam, pedig igazán nem volt okom arra, amit tettem – mondta a Borsnak a kórházban a lábadozó bajnok. – Illetve egy borzasztó dolog mozgatta a kezemet, amelyben egy éles kés volt, a pia. Valószínűleg azért lehettem „bátor”, mert Mr. Alkohol irányított. Szerencsére annyira nem voltam ügyes, vagy a kés nem volt elég éles, hogy visszafordíthatatlan hülyeséget csináljak.
Hogy került a kórházba?
Felhívtam az egyik haveromat, aki a Honvédkórház ambulanciájára szállított, ahol elláttak, majd a Kútvölgyibe vittek. Onnan kerültem a klinikára, közelebbről a pszichiátriára.
Bevallom, azt gondoltam, nehezebben jutok be…
Ha pár nappal korábban próbálkozik, a zárt osztályra biztosan nem engedik be. De most már szabadon mozoghatok, köszönhető a gyógykezelésnek, rendben vannak a gondolataim is. Kicsit még be vagyok lassulva, de már annyira jól vagyok, hogy kedvenc újságomat, a Borsot olvasgatom.
Megbánta, amit tett?
Most mondhatnám, hogy soha többé. Azt viszont megígérhetem, hogy a pia már nem fog szerepet játszani az életemben. Veszélyes barát, akiről már tudom, hogy az ellenségem lett.
Mikor engedik ki a kórházból?
Mivel tényleg jól vagyok, szerintem ha haza akarnék menni, talán már mehetnék. De egyelőre még maradok, ameddig a gyógyszert kapom. Remélem, a jövő hét végén már újra „szabadlábon” leszek, mert nagyon szeretném látni a BOK Csarnokban a világ legjobbjait a Pro Tour versenyen.
Van segítség
