A Barátok közt Berényi Attilájaként Domokos László ízig-vérig férfit alakít, aki elcsábítja testvére feleségét. A karakter ugyan ebből a szempontból messze áll az erdélyi származású színésztől, mégis szívesen bújik a gaz csábító bőrébe. S mint kiderült, ő sem vállalt kisebb kockázatot annak idején feleségéért, mint a Berényi-klán tagja.
Önnek mindennél fontosabb a család. Mit szólt, amikor megtudta, hogy a sorozatban testvére feleségét kell elcsábítania?
Negatív karaktert játszani valamivel mindig hálásabb feladat, mint pozitívat. Sokkal több benne a kihívás, a színészi lehetőség, nyugalmi helyzetben sokkal kevesebb a szín a mozgás, mint a viharos szituációban. Egy napi sorozatban, ha valaki állandóan jó, és ennek a behatárolt keretein belül mozog, kevésbé lesz érdekes, mint aki állandóan manipulál és nem feltétlenül a tisztességes utat választja.
Mégis van valami hasonlóság ön és Berényi Attila között: a szerelmükért bármire képesek. Ön is a felesége, Tóth Ildikó miatt hagyta el a szülőföldjét. Hogyan ismerkedtek meg?
Először a tévében láttam egy Ivanov előadásban, később Budapesten találkoztunk egy színház büféjében. Ő már akkor is elismert színésznő volt, én pedig kezdő. Esetlenül gratuláltam neki, csodáltam a játékát. Később a véletlen hozta úgy, hogy Marosvásárhelyen is összefussunk. Lebetegedett valaki, Ildikó hozta el a rendezőt a színházunkba. Ettől a perctől kezdve apránként alakult a kapcsolatunk.
Mennyire romantikus? Hogyan udvarolt?
A rózsaszín romantika tőlem nagyon távol áll. De az érzelmi finomságok, kíváncsiságok, gyöngédségek fontos részei a kapcsolatunknak. Úgy gondolom, hogy csak egy hosszú párkapcsolatban, a hétköznapok szürkesége mellett derül ki, hogy mi az igazi romantika.
Hosszú ideig éltek távkapcsolatban. Hogyan viselték?
Pontosan négy évig. Eleinte rengeteget leveleztünk, majd mindketten ingáztunk Budapest és Marosvásárhely között. Fizikailag és lelkileg is megterhelő időszak volt ez mindkettőnknek. Már házasok voltunk, de még egy évig éltünk úgy, hogy ő Magyarországon, én pedig otthon voltam. De így sem telt el két hétnél hosszabb időszak, hogy ne láttuk volna egymást. Amint volt szabadidőm, vonatra szálltam még úgy is, hogy akkoriban sokkal nehezebb volt Romániából ide utazni, mint most. Később, amikor már fizikailag is együtt voltunk, akkor döbbentem rá, hogy rosszul leszek, ha buszt vagy vonatot látok.
Ezért költözött végül ön Magyarországra?
Eleinte ez azért nem volt olyan egyértelmű. Nekem ott voltak nagyon szép színházi munkáim, Ildinek pedig itt, és megint csak a véletlen oldotta meg a helyzetet. Szerettem a marosvásárhelyi színházat, de átalakult, én pedig kaptam egy lehetőséget a Honvéd Együttes színházi kamaratársulatánál, így logikussá vált – mivel már egy éve házasok voltunk –, hogy a családot egyesítsük. Továbbá Budapesten munka tekintetében is több lehetőség volt.
Ön a forgatások, a felesége a színházi elfoglaltságai miatt dolgozik rengeteget. Simon fiuk sosem látja ennek kárát?
Az elmúlt tizenkét évben szerencsére pont úgy alakult, hogy amikor egyikünknek nagyobb lélegzetvételű munkája volt, akkor a másik volt kevésbé terhelt. És mivel az időbeosztásunk is kiegészítette egymást, kölcsönösen egymást segítve, meg tudtuk oldani a gyereknevelést. A mindennapokban a munkamegosztás is hasonlóképpen alakul. Mivel én szeretek főzni, ezért én vállaltam a bevásárlást, a „szakács” szerepét, míg Ildikó a többi teendővel foglalkozik.
Min szoktak veszekedni?
Nincs olyan család, ahol nincs vita, vagy ne lenne megoldásra szoruló probléma. Én lobbanékonyabb vagyok, de ugyanilyen hirtelenséggel le is csillapodom, míg Ildikó nehezebben oldódik fel. A problémák forrása legtöbbször pont ebből adódik. Míg Ildikó mindenben maximalista, addig én a gyors megoldások híve vagyok.
Mi a hosszú házasságuk titka?
Meggyőződésem, hogy az érzelmi intelligencia, a kölcsönös tisztelet és a humor a szerelem átalakulásával is csodákra képes egy hosszú házasságban, mi több ez lehet pont a titka is.
