Ki gondolta komolyan, hogy Bálint Antónia képviselő lehet az álmos Angyalföldön? Ami nem is olyan álmos, ha arról kell döntenie, hány fideszes legyen az önkormányzatban.
És ki gondolta komolyan, hogy Vágó István a Gyurcsány-párt képviselőjeként Budapest XII. kerületében bejut a testületbe? Azon a helyen, ahol rendre halomra nyeri magát a jobboldal. Szereplésük arra feltétlenül jó volt, hogy pártjukról és személyükről némi szó essen tévében, rádióban és a kocsmaasztalok felett.
Ott, ahol valóban eldőlnek a választások. Így megtudtam: Toncsi képviselőjelölt asszony eredeti szakmáját tekintve férfi-szabász. Megtudtam azt is, Vágó István érdeklődik a közélet iránt, és ideje is van rá.
Nem kételkedem szándékaik tisztaságában. És abban sem, úgy hitték, velük élhetôbb a közélet. Azt viszont kizártnak tartom a rapid közvélemény-kutatások korában, hogy pártelnökeik ne tudták volna: eleve bukásra vannak ítélve. Futtattak velük egy hiábavaló kört.
Sok olvasata lehet annak, miért hagyták befürödni őket. Az egyik olvasat szerint azért, mert a kampányban jól jött ismertségük, és így több szó esett a Fideszről, illetve a DK-ról, mint a többi pártról. Főműsoridőben, ami fontos. De, ami ennél is fontosabb: ingyen.
Vágó István nem akar beszélni a fiaskóról. Pedig ez ügyben neki nincs szégyenkezni valója.
Igaz, éppenséggel az sem baj, ha a fiaskóról folyik a szó a kocsmaasztalok felett. Annál biztosan jobb, mintha a választó azt találgatná: melyik fideszes vendégé volt az a bálna nagyságú terepjáró, ami a választási központjuk előtt parkolt. Mert a végén még megkérdeznék azt is: honnan dől a lé, és kire? És miért pont csak az a néhány kiválasztott úszik nyakig benne?
Kapcsolódó cikkünket itt olvashatják.
