Mozdulni sem bírt a félelemtől a húszesztendős Székely Noémi, amikor egy sötétképű pasas erélyesen az autójába terelgette őt egy isztambuli utcán.
Már csaknem megszokta a mesés Kelet gyönyöreit a két hónapos szer- ződéssel Törökországba érke-zett Székely Noémi, amikor a modellre egy este a frászt hozták rá. – A szervezők féltett kincsükként őriztek, bárhová mentem, az ügynökség főnöke saját sofőrjét küldte értem.
Egy este viszont egy vadidegen férfi várt egy ismeretlen kocsival, és határozottan követelte, hogy szálljak be. Eleinte azt hittem, viccel, de nagyon határozott volt – borzong meg ma is Noémi, aki számtalan emberrablásról szóló történetet hallott már.
– Nem akartam túszként a címlapokra kerülni. Igyekeztem megmagyarázni, hogy eszemben sincs vele menni, de ő csak erősködött törökül, sőt egyre idegesebb lett. Végül berakott a kocsiba és elővette a mobilját, felhívott egy számot és a kezembe nyomta a készüléket.
A vonal végén a főnöke volt. Nagyon megkönnyebbültem, ő pedig nem győzött elnézést kérni, hogy nem a megszokott sofőrjét küldte értem. Fájdalomdíjul meghívott vacsorázni, és még egy csokor virágot is kaptam tőle – mesélte Székely Noémi.
A modell éppen csak a huszadik születésnapját ünnepelni ugrott haza Magyarországra. Rövidesen Kínába szólítja egy két hónapos szerződés.
