Verne Gyula már másfél évszázaddal ezelőtt tudta: a holdutazás, a mobiltelefon és az internet nem a tudományos fantázia kategóriája, hanem valóság lesz. És lett is. Minthogy az általa megálmodott és megírt víz alatti város is megépülhet hamarosan.
A francia írót napjainkban a sci-fi irodalom egyik megteremtőjének tartják. Méltán. Regényei témáját általában az életből merítette ugyan, de továbbgondolta a felfedezések, találmányok életét. Ezzel lett a modern tudományos-fantasztikus irodalom egyik megteremtője. Igaz, legtöbbször a valóság és a képzelet határán egyensúlyoz, de vannak a valóság határát jelentősen átlépő művei is. Repülésről, víz alatti és űrutazásról írt regényeket akkor, amikor még nem léteztek kormányozható repülő szerkezetek és a gyakorlatban is használható tengeralattjárók, és nemhogy az űrutazáshoz szükséges eszközök, de még az elmélet is hiányzott.
Lakjunk az óceánban!
A 21. századi globális felmelegedés és a közelgő apokalipszisteória okozta aggodalom miatt sokan úgy vélik, hogy lassan nem lesz hely a megavárosoknak. Egyrészt terjeszkedni nem lehet a végtelenségig, másrészt pedig a szélsőséges klímaváltozás rémképei és az éltető ózon elherdálása jogossá teszi a rettegést a pusztulástól, s okkal veti fel a túlélés feltételeinek megteremtését más közegben. Itt jönnek a képbe a víz alatti felhőkarcolók, melyek önfenntartóak lennének, és segítenék az embereket a túlélésben egy apokalipszis utáni életben.
Tudósok kutatásainak eredményeit felhasználó tervezők szerint lehet, hogy ma még sci-fi az egész, de a vízi városok megépítése igenis lehetséges. A mélytengerek varázslatos világát és az ottani élet lehetőségeit mutatja be páratlan képzelőerővel Jules Verne is az egyik legnépszerűbb regényében, a Nemo kapitányban (1870). A történet szerint Aronnax professzor és inasa a tengeralattjáró-parancsnok Nemo foglyaivá váltak, és a kapitány megmutatta nekik, hogyan élne.
Utasai búvárruhában kirándulásokat tesznek a tengerfenéken; látnak víz alá került városokat, ahol a napjainkban megjelent tervekhez kísértetiesen hasonló technikákkal élnek emberek. Az utasok azonban a csodás túrák ellenére is szökésen törték a fejüket. Többször próbáltak elmenekülni, míg végül sikerrel nem jártak.
Nemo kapitány a Nautilus nevű, mindenféle csodálatos dologgal berendezett elektromos hajójáról is érdemes szót ejteni. A történetek megjelenésének idejében az elektromos hajtású tengeralattjáró még csak egy szürreális közlekedési eszköz volt. Egészen 1964-ig kellett várnunk rá, de ez a fajta tengeralattjáró végül a valóságban is megszületett, és példányai sokáig használatban voltak.
Pesszimista komputersztori
Csak kilencven évvel Verne halála után jelent meg egy 1863-ban írt regénye, Párizs a XX. században címmel. A könyv egy fiatalemberről szól, aki felhőkarcolók között él, nagy sebességű vonatokon és gázüzemű autókon utazik, számológépeket és egy világméretű kommunikációs hálózatot használ, mégsem találja a boldogságát, és élete tragikus véget ér. Mivel kiadója úgy vélte, hogy a regény pesszimizmusa lerombolná Verne bimbózó karrierjét, azt tanácsolta neki, hogy húsz évvel halassza el a megjelentetését. Így is történt, Verne a kéziratot elzárta, ám teljesen megfeledkezett róla. Az ükunokája találta meg 1989-ben. Először 1994-ben adták ki.
A regény óriási szenzáció volt, hisz felfoghatatlanul pontos jóslatot ad a modern időkről: részletesen leírja a légkondicionálást, az autókat, az internetet, a televíziót és más, később rendkívül hasonló módon megvalósult eszközöket. Egyértelműen kiderül belőle, hogy a francia zseni nemcsak íróként volt lángész, hanem a tudomány szinte minden területén fantasztikus dolgokra lett volna képes.
