A régészekre mindig úgy gondolunk, mint akik a földben keresik a múlt titkait. A modern technika azonban lehetővé teszi, hogy a levegőből szemlélve a földet bukkanjanak rá a leletekre.
László János légi fotós madártávlatból kutat a régi korok emlékei után, gyakran készít fényképeket a régészek számára. Évszázadokkal ezelőtt betemetett, növénytakaróval fedett várak, települések, vagy akár folyók nyomára bukkan így anélkül, hogy a természetbe beavatkoznának.
– Először a Stonehenge-t és a Forum Romanumot fotózták felülről a huszadik század elején, akkor még hőlégballonról – meséli László János. – Fölülről minden másképp látszik: összefüggéseiben tárul fel egy terület. Várak alaprajzai, a terület vízrajza és domborzata rajzolódik ki. Különféle speciális, a magasból jól látható természetes jelekből tudnak a régészek rekonstruálni régi épületeket, erődöket, falvakat.
Például egy búzatáblában más színű lesz a vetés azon a területen, ahol megbolygatták őseink a földet, vagy a mélyben romok, építmények, mondjuk egy várfal található. Vagy elszíneződik a talaj ott, ahol alatta kőfal áll, hiszen nem tud annyi vizet felvenni, megtartani, mint egyébként. Vannak olyan lelőhelyek is, amelyek nem teljesen tűntek el: például kastélyok, erődök, várak vagy halomsírok, ezek a magasból fény-árnyék kontúrral érzékelhetők. Ezeket a területeket speciális évszakban, napszakban, fényviszonyok között kell fotózni, hogy a jegyek pontosan kirajzolódjanak – avatott be munkájába a szakember.
