Az igaz szerelem hozta Magyarországra Dinesht, az indiai származású babamasszőrt. Az, hogy jelenleg egy péceli óvodában óvó bácsi, a saját döntése és érdeme. Már csak magyarul kell megtanulnia.
– Közel két évig kitartóan érdeklődött nálunk munka után Dinesh – mondta a Borsnak a péceli óvoda vezetője. Idén nyáron végre valóra vált az indiai származású fiatalember álma: óvó bácsi lett.
– Úgy gondoltuk, adunk neki egy lehetőséget. A nyári táborainkban keményen dolgozott, és roppant elégedettek voltunk vele. Hihetetlen, mennyire elhivatott, a gyerekek rajonganak érte, s ez minket is meggyőzött – mondta Czakó Zsolt. Dinesht meglátogattuk a munkahelyén.
– Indiában születtem, egy kis faluban, Jamshedpurban – magyarázta a mindig mosolygós férfi. – Egy fivérem van, a szakmám pedig családi örökség. A jógát és a masszázst édesanyámtól kaptam ajándékba, a kultúránk része. Hivatalos végzettséget azonban már itt szereztem, így lettem babamasszőr. A jóga lelkileg is fontos számomra – mondta, miközben a rá bízott gyermekeknek készítette a reggelit.
– Nagyon szerettem utazni, látni, jártam Olaszországban, Németországban, Franciaországban és Svájcban is. A feleségemet, aki újságíró, Delhiben ismertem meg. Azonnal beleszerettem, és három nap alatt eldöntöttem: vele akarom leélni az életemet. Kaposváron házasodtunk össze, van egy gyönyörű kisfiunk, Dániel, most hároméves. Beleszerettem Magyarországba is, imádom a kultúráját, hihetetlenül gyönyörű ország, és érzem a békességet és szeretetet, ami belőle árad. Pécel az én kis falumra emlékeztet, ahonnan származom.
Az óvó bácsi a magyar nyelvet a kicsiktől tanulja, ő egyelőre angolul beszél hozzájuk. Még szerencse, hogy angol szakos az óvoda.
– Hivatalosan is tanulom a nyelvet, órákat veszek. Nem olyan nehéz, mint mondják, de tény, hogy rengeteg gyakorlást igényel. A magyar nyelv kellemes a fülnek, imádom a hangzását. Nagyon örülök, hogy ide sodort az élet – mosolyog Dinesh, és közben megsimogatja egy gyerek buksiját.
