Kölyöksünöknek ad esélyt a túlélésre Szlancsok Margit. A legyengült kóborló tüskés hátúakat befogadja szilasligeti otthonába, táplálja őket, majd tavasszal útjukra engedi a szabadba, hadd szaporodjanak.
A késő ősz a legveszélyesebb időszak a sünök számára. Nagyon kell figyelni rájuk, mert az esős idő miatt sokszor tévednek az úttestre csigákat és gilisztákat keresve. Ám a legnagyobb bajban a kölyöksünök vannak: ha súlyuk nem haladja meg a hatvan dekát, nincs rá esélyük, hogy túléljék a telet.
Mivel meleg az ősz, sok sün második almot is a világra hozott, így rengeteg a kölyök. Szlancsok Margit két apró tüskés hátút fogadott be.
– Az anyjuk hat hétig gondozza őket, és ha elég erősnek érzik magukat, elkóborolnak, de még olyan picik, hogy nincsenek felkészülve a telelésre – magyarázza a könyvtárosnő. – Tíz kilométert is vándorolnak egy éjszaka alatt, és azért mennek közel az emberekhez, mert ott remélnek élelmet.
A befogadott állatoknak féreghajtó tablettát és kedvenc csemegéjüket, almát, lisztkukacot, macskaeledelt ad. Dobozt készít nekik a lakásban egy zavartalan helyre, hogy ott bevackolhassák magukat télire. Tavasszal majd szabadon engedi őket. – Ezek nem háziállatok. A fajtájukat mentjük, ha bent tartom őket, nincs esélyük a szaporodásra – hangsúlyozza.
Margit egy állatvédő fórumon ismerte meg párját, Lászlót. Bajba jutott cicákat, kutyákat is befogadnak. Csupa olyan állatot, ami másnak nem kell. Tudják, hogy mindet képtelenek megmenteni, de úgy vélik, ha mindenki annyit segít, amennyi az erejéből telik, szebb lesz a világ.
