Négy éve fekszik éber kómában a 16 éves Sumina Annamária, akit Gödön egy löszfal temetett maga alá húsz percre. Édesanyja azt mondja: szűkösen, de boldogan élnek, és tudja, hogy kislánya egy nap magához tér.
Egy csapásra megváltozott a gödi Kiss Szabina élete, amikor 2009. szeptember elsején kislányát, az akkor 12 esztendős Sumina Annamáriát tragikus baleset érte: egy löszfal maga alá temette.
Anna húsz percig volt a homok fogságában, ahol gyakorlatilag meghalt. Tűzoltók szabadították ki, a mentők kétszer újraélesztették, amíg beértek vele a kórházba. A gyermek túlélési esélyei szinte a nullával voltak egyenlőek, semmi jót nem jósoltak neki. Anna mindezek ellenére életben – a szaknyelv szerint – éber kómában van.
Édesanyja nem hajlandó lemondani róla. – Annácskám balesete után megjártam a poklok poklát. Nem akartam elhinni, hogy ez velünk történt. Minden reményemet elvesztettem. Ahogy telt-múlt az idő, az orvosok pedig semmi jóval nem kecsegtettek, egyre csak azt kérdezgettem magamtól: minek születtem, és egyáltalán mit keresek itt? – emlékezett vissza Szabina az első hónapokra, amelyeket élet-halál között lebegő gyermeke kórházi ágya mellett töltött.
– Anna állapota a tudomány jelenlegi állása szerint visszafordíthatatlan az oxigénhiány miatt fellépett agykárosodás következtében. De én akkor is hiszek benne, hogy egy nap felébred. Tudom – mondta határozottan az édesanya.
Szabina úgy fogja fel jelenlegi helyzetüket, hogy azt a sors – vagy ha úgy tetszik, Isten – rendelte így, hogy ezáltal tapasztaljon meg bizonyos dolgokat. – Sok mindenre megtanított engem Anna jelenlegi, sokak által reménytelennek mondott állapota. Megtanultam például, hogy nincsen olyan fájdalom, amire ne lenne gyógyír. Csupán az a kérdés, hogy felfedezzük-e a megoldást, a lehetőséget, amivel javíthatunk a helyzeten. Nevezhetjük Istennek, Buddhának, Krisnának, Mózesnek, gyakorlatilag teljesen mindegy. Az a lényeg: higgyünk abban, hogy erőt adhat. S a mai napig úgy érzem, Anna tanít engem, hogyan kezeljem az élet különböző helyzeteit – fejtette ki Szabina.
Anna gyakorlatilag nem képes kapcsolatot teremteni a külvilággal. Édesanyja azonban azt mondja, köztük már nincsen szükség a fizikai valóságra ahhoz, hogy megértsék egymást. Megérzi gyermeke gondolatait, tudja, hogy mikor éhes, mikor szomjas vagy mikor fáj a hasa. Anna ma már az izomlazítókon kívül semmilyen más gyógyszert nem kap. Rendszeres időközönként jár hozzá masszőr, aki átmozgatja a testrészeit megelőzendő a felfekvéseket.
Nem veti fel őket a pénz, de – ahogy Szabina mondja – köszönik szépen, boldogan élnek és jól megvannak.
Még több hírért kattintson Facebook oldalunkra!
