Feljelentésekkel bombázza az ügyészséget a bőnyi kettős gyilkosságért életfogytiglani fegyházra ítélt Fodor Attila. A férfi – a jogerős ítélet szerint – nyolc éve egy német-magyar házaspárt ölt meg. Fodor, aki először nyilatkozik az ügyről, állítja, nem egyedül gyilkolt.
Fodor Attila, aki első látásra halk szavú, visszafogott embernek tűnik, a jogerős ítélet szerint kinézte magának áldozatai bőnyi házát, majd az adásvételi szerződés megkötésének napján – mielőtt még fizetnie kellett volna – saját otthonában ölte meg Ingét, a német asszonyt és férjét, M. Lászlót.
A férfit egy ácsszekercével hátulról fejbe verte, majd bálázó zsinórt tekert a nyaka köré, s azzal fojtotta meg. A nőt ezután, szintén hátulról, a fejére mért ütéssel végezte ki. A holttesteket egy kiszáradt kútba dobta, majd építési törmeléket és egy döglött kutyát hajított rájuk. Egy hónapig feküdtek ott. Az ügynek két gyanúsítottja volt, Fodor Attila és volt élettársa, B. Ilona.
Az asszony tudott a gyilkosságról, segített abban, hogy a ház kettőjük nevére kerüljön, végül két évet kapott bűnpártolásért. Fodor egy éve barátja segítségével megismerkedett egy másik nővel, ő kereste meg a Borsot, hogy a szerelme nyilatkozni akar.
Miért szeretne nyilatkozni?
Mert nem igaz, hogy egyedül öltem meg Laci bácsiékat. Felháborít, hogy az ügyészség elutasítja a feljelentéseimet – mondja, közben pedig szatyorból papírokat vesz ki. Feljelentéseket, amelyeket ő fogalmazott az ügyészségnek. Tudja, én nagyon szerelmes voltam a volt élettársamba. Amikor őrizetbe vettek minket, a zárkámig lehetett hallani, ahogy sírt. Akkor döntöttem el, hogy mindent magamra vállalok. Ôt kidobom az ügybôl.
A helyszínen pontosan megmutatta, hogyan végzett a két idős emberrel. Jól tudom, hogy később a gyilkosság eszközét is az ön útmutatása alapján találták meg?
Így van, de ettől még nem egyedül öltem. Aznap, 2005. július 25-én, éjjel 11-kor értünk vissza az ügyvédtől, ahol adásvételi szerződést kötöttünk a házra. Én az udvaron, a műhelyben álltam Laci bácsival, az ingóságokat egyeztettük. Ilona a lakótérben volt Ingével, akivel összevitatkozott. Aztán egy női sikolyt hallottam. Az ajtóban álltam. A férfi megpróbált félrelökni vagy megtámadni.
Én ellöktem, egyszer meg is ütöttem. Megtántorodott, közben egy fém asztal sarkába ütötte a fejét és elájult. Kirohantam, az udvaron megláttam, hogy hason fekszik az asszony, az élettársam ott áll mellette, kezében a kalapáccsal, amivel fejbe verte. Elszaladtam az autómhoz. Beültem, gondolkodtam, mibe keveredtem. Ilona kijött utánam. Megbeszéltük, hogy ez a dolog már úgyis megtörtént. Biztos képbe kerülnénk, ha megtalálnák a holttesteket, inkább elrejtjük őket. A kocsival bementünk az udvarra, a holttesteket az autóba tettük.
Hogy vitték a holttesteket?
A kezüket és a lábukat fogva.
Ki melyik testrészt fogta?
Ezt pontosan nem tudom megmondani. Talán én a kezüket, Ilona a lábukat.
Talicska, teherhordó kocsi volt az udvaron?
Volt. Igen, az ügyész is azt mondta a tárgyaláson, hogy így vihettem el a holttesteket egyedül, de ez nem igaz.
Amikor vitték a holttesteket, merre nézett az arcuk?
Nem tudom. Talán a menetiránnyal megegyezően.
Ön ölt már ezelőtt embert?
Nem.
Pedig az, amikor valaki gyilkossá válik és az áldozata élettelen testét fel kell emelnie, bevésődik az emlékei közé. Pontosan tudja, hogy lehunyta-e a szemét vagy nem, a kezét vagy a lábát fogta-e, amikor az autóhoz vitte.
Próbálom elfelejteni, amit tettem. Arra konkrétan emlékszem: szándékosan elkerültem, hogy a halottak szemébe nézzek.
Úgy tudom, hogy M. László halálának oka fulladás volt, zsineggel fojtották meg. Ha csak beverte a fejét…
Én nem fojtogattam – mondja, mielőtt befejezném a mondatot, s a hangja ugyanolyan nyugodt, érzelemmentes, mint a beszélgetés elején. – Amikor kimentem a műhelyből még élt…
Mit gondol, miért utasítja el sorban a feljelentéseit az ügyészség?
Mert nem akarják kivizsgálni az ügyemet. Ilona okosan rám vallott. Azt mondta, hogy hazavittem, és azzal az ürüggyel mentem vissza Laci bácsiékhoz, hogy a kulcsomat a műhelyben hagytam, utána egyedül öltem meg őket. De ez nem igaz. Biztos valami alkut köthetett…
Két hónapja ugyanitt készítettem interjút egy volt rendőrrel, Rozsi Attilával, aki megölte a szerelme válófélben lévő férjét. Hasonló módon feljelentette a volt barátnôjét, akit végül mégis felmentett a bíróság. Beszélt ön Rozsi Attilával?
Igen, de nem ezért jelentettem fel a volt élettársamat. Azt akarom, hogy derüljön ki az igazság.
Azt hallani, nemrég eljegyzése volt. Mikor lesz az esküvő?
Igen, a húgom vette meg és adta át a menyasszonyomnak a gyűrűt. Szeretném, ha az esküvő már a börtön falain kívül lenne.
Leghamarabb 22 év múlva szabadulhat. Azt reméli, hogy a feljelentése miatt enyhébb büntetést kap majd?
Azt remélem, hogy kivizsgálják a feljelentésemet és határozott idejű szabadságvesztést kapok.
A története szerint egymástól függetlenül, a volt élettársa és ön váratlanul olyan helyzetbe kerültek, hogy megöltek egy-egy embert. Ha kívülállóként hallaná, amit állít, életszerűnek vélné azt, amit mond?
Bármit lehet mondani, hogy menekülni akarok a felelősség alól, vagy hazudok. Én senkit nem akarok meggyőzni az igazamról. Csak azt szeretném, hogy azért ítéljenek el, amit valóban elkövettem!
Nyugodtan beköltöztek az áldozatok házába
A német-magyar házaspár megölésére azután derült fény, hogy Németországban élő gyerekeik bejelentették az eltűnésüket a rendőrségen. Ekkor Fodor Attila és B. Ilona, már életvitelszerűen az áldozatok házában élt, széljegyen szerepeltek a 10 milliós ház tulajdoni lapján, hamar rájuk terelődött a gyanú.
Csalás, okirat-hamisítás, végül emberölés miatt folyt ellenük a nyomozás. A nő csak 3 napot volt őrizetben. A férfi, aki akkor 25 éves volt, mindent beismert, azt mondta, egyedül ölte meg a párt, akiknek nem tudta volna kifizetni a ház árát.
A vallomást később többször többféleképpen megváltoztatta. Előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés bűntettéért Fodor Attilát életfogytiglani fegyházra ítélték azzal, hogy leghamarabb 30 év múlva szabadulhat.
Még több hírért kattintson Facebook oldalunkra!
