A félelmetes erősségű csípőspaprikákat elméletileg túl lehet adagolni, ami akár végzetes is lehet. Mi is kipróbáltuk a hazai földben, hazai napsütétes órákon nevelkedett chilipaprikák mire képesek. Ha azt a hatást szerettük volna elérni, amit Dél-Amerikában, Délkelet-Ázsiában termesztett erős tud, akkor lámpáznunk kellett volna, ahogy a marihuánát szokást, de akkor simán ránk rúghatta volna az ajtót a TEK, ezt ezért sem kockáztattuk meg. A magyar chilipaprika ettől még a náthaszezonra kíváló.
Igen, a csípőspaprikát tényleg túl lehet adagolni, de a gyakorlatban erre vajmi kevés az esély. Mi, átlagos földi halandók nem is akartunk bezabálni belőlük, de egy ebéd helyett megejtett teszt formájában azért dacoltunk kicsit a halállal.
A kapszaicin nevű vegyületet tartalmazó paprikák semlegesítésére a tejet javasolják, ezért - biztos, ami biztos - be is vásároltunk pár litert. Beszámolóinkból kiderül, kinek mikor kellett könnyezve, tüzet fújva, vöröslő arccal a tejesdobozhoz nyúlnia, és hogy ki állta a legkeményebben a sarat.
Tartozunk egy vallomással is. Szakértőnk óva intett a Jolokia nevű rémség kipróbálásától. Szemléltetésként csak annyit mondott, hogy a paprika csípősségére kitalált Scoville-skálán mi maximum két-háromszázezres értékűeket fogunk csak megízlelni. Bár a Jolokiát ő előszeretettel fogyasztja, de az súrolja az egymillió közeli értéket. Köszöntük szépen, majd jövőre.
Amiket kipróbáltunk: serrano tampique, early jalapeno, jalapeno popper, kurafi chili, turtle claw, csípős kápia, orange chili
"A serrano tampique-ba elsőre élmény volt belekóstolni, mert finom és csak minimálisan csípős. Bár igazából csípősnek sem mondanám, inkább finom aromája volt. Tolnám nagy mennyiséggel vajas kenyérhez is akár" - kezdte Hajni, aki itt nem állt meg, bátran végigvette az összes akadályt.
"Ez állítólag azért nem ütött, mert ilyenkor már nem lehet kiszámolni az ilyesmit, és ez így sikerült. Én hálás voltam, neki, mert finom volt, de azt azért éreztem, hogy egy kis kakaót adhatnának rá" - folytatta élménybeszámolóját a zöld serrano tampique-ról. És itt van a lényeg: azért veszélyesek ezek a paprikák, mert sosem tudni, éppen mennyire erősek, ezért sokkal jobb, ha eleve óvatosan közelítünk hozzájuk.
"A kurafi chilit nyilván meg kellett kóstolni, pedig annyira tudtam! Ezzel a névvel nem is lehet másmilyen, az első szó ami kicsúszott a számon pont úgy kezdődött, mint a neve. Csak … életbe volt a folytatás. Ráadásul a magház szinte legvégét sikerült beharapni. Már az első másodpercekben odaver, aztán ez csak egyre rosszabb lesz."
"Nagy ijedtségemben kicsit félre is nyeltem, így a mandulámra ment, ami még most, húsz perccel később is ég. Csakúgy, mint az egész szájam, sőt, még az orrom alatt is bizsereg, pedig oda max a szaga jutott fel. Hőhullámaim vannak és kicsit asszem be is téptem" - zárta a tesztet Hajni, aki a leggyengébbel kezdte és sikeren legyűrte a leghúzósabbnak tartott kurafit is.
Brigitől, aki reggelire, ebédre és vacsorára is úgy dobálja magába az erőset, mint más a rágót, nem is vártunk igazi meglepetést. A papírforma be is igazolódott. "Mint olyan ember, aki irreális, sőt, egészségtelen mennyiségben tömi magába a csípőset, a legerősebb paprikát - a kurafit - is maximum a kellemesen, közepesen csípősnek éreztem, az íze is ennek volt a legjobb. A legfinomabb a serrano volt. Esküszöm, kellemesen cseresznyés mellékíze van! A többit nagyjából olyan húzósnak találtam, mint egy átlagos hegyeserőset.
Zsófi volt az egyetlen, aki teljes mértékben kizárt mindennemű erőset, de aztán győzött a bátorság és a kíváncsiság. "Olyan emberként, aki ritkán fogyaszt erős ételeket, a chili kóstolás nem volt egyszerű élmény. Természetesen a legerősebb kurafiig nem is jutottam el, az első körben már majdnem elvéreztem."
"Halált megvető bátorsággal a sárga, hegyes paprikáig jutottam, aminek köszönhetően holnap se fogom érezni a nyelvem. Viszont, ami mindennél jobban meglepett, hogy minden paprika az erőssége ellenére is megőrizte a gyümölcsös, ropogós ízét, így azalatt a néhány másodperc alatt, amíg vártam, hogy beüssön, élvezhettem valódi zamatukat.
Pálma is tartott a teszttől, de végül ő is túlélte, és egyáltalán nem bánta meg, hogy belevágott. "A serrano tampique a várakozással ellentétben teljesen tolerálhatóan volt csípős, egy gyengébb magyar zöldpaprikát se ütött meg. A másodikhoz (sárga) ennek megfelelően túlzott bátorsággal álltam hozzá, nem kellett volna – extrán csípett, jól jött a sajtos pogácsa. A legjobb a narancssárga jalapeno volt, ennek az íze és a csípőssége is tökéletes, bár kicsit aljas – először egyáltalán nem éreztem hogy erős, késleltetve érkezett a hatása. A zöld kurafi nem volt annyira gáz, mint a piros társa, nekem kicsit keserű is volt.
Péter még azóta is a kurafi hatása alatt van. "Ez volt a legkeményebb, szinte láthatatlan mennyiséget ettem belőle, először semmi hatás nem is volt semmi, aztán az első levegővételnél jött az első dózis: olyan, mintha tüzet fújna az ember, égető érzés a torokban, a száj szélén, sőt, még az orrban is. Emellé erős könnyezés, valami furcsa fejfájás, szédülés, az ember nem evilági állapotban érzi magát, ilyen lehet egy súlyosabb trip.
"Az embernek nem kell túlságosan beöltöznie, belső fűtőtestként működik, én szó szerint izzadok tőle, pedig már eltelt legalább egy óra a kóstolás óta. Összességében azt lehet mondani, hogy a kurafi az agyra hat a legjobban. Azóta valai földöntúli érzés kerített hatalmába, nem találom önmagam, csak úgy vagyok a világban. Mondhatni buddhára paprikáztam magam."
