Nagy Erika egészségesen született, de hat hónaposan agyvelőgyulladást kapott, és 32 évesen is csecsemőként él. Csörgővel játszik, beszélni nem tud, pelenkázni, fürdetni, etetni kell.
– Erika egészségesen született, de hat hónaposan agyvelőgyulladást kapott, az orvosok nem tudtak rajta segíteni, sőt igazából azt sem tudták, mi a baja – mesélte kálváriájukat a Délmagyarországnak a 61 éves édesanya, a batidai Nagy Pálné, Eszter.
Az édesanya szerint a doktorok szerinte csak találgattak: vitamin- és folyadékhiányt, kullancscsípést emlegettek. A helyzet azóta sem javult, a már 32 éves Erikát görcsös rohamok kínozzák, csecsemőként él: csörgővel játszik, főként bébikajával etetik, pelenkázzák, fürdetik. Utóbbi művelethez a liftes kád dacára négy ember kell (a szomszédok segítenek), Erika több mint száz kiló.
Testileg fejlődik, míg az agyközpont sérülése miatt szellemileg nem: beszélni nem tud, a mozgáskoordinációja visszamaradt. A fővárosi Honvédkórházban azt mondták, az állapota nem fog javulni, másik agyat nem adhatnak neki.
Felállni sem tud, valakinek mindig vele kell lenni, esetleg megfordítani, figyelni rá.
– Nagy kópé a lány – jelentette ki az édesapa, a 70 esztendős Nagy Pál. – Egy ágyban, közöttünk alszik, és sokszor még éjszaka is játszik, mert az utcáról bevilágít a lámpa. Ha nem találja a csörgős labdáját, úgy megüt, hogy felébredek, és megkeresem neki.
– Azért is fontos, hogy velünk aludjon, mert sokszor éjjelente is görcsöt kap, és ha rám hajtja a fejét, megnyugszik. Vannak szavak, kifejezések, amelyeket megért, ha például azt mondom neki, Erika, hamm-hamm, tudja, evés következik – sorolta Eszter.
A karácsony nem különbözik a többi naptól – mondták a nyugdíjas szülők. – Erika nincs tisztában azzal, hogy ünnepelnek. A fenyő díszítése érdekli, a világító égősort figyeli.
Eszter és Pál nagy félelme: ha ők nem lesznek, ki gondoskodik majd Erikáról? Jelenleg is minden segítséget szívesen fogadnak, legnagyobb elmaradásuk a ház meszelése, de erre már nem futja a nyugdíjból.
