Magda Marinko, a szerb származású sorozatgyilkos Tiszalökön tölti büntetését. Bátyi Zoltán azért írt könyvet róla, hogy az övéhez hasonló gaztettek ne ismétlődhessenek meg soha. A héten megjelenő kötetből közlünk részleteket.
Húsz évvel ezelőtt, 1993. december 19-én, este Magda Marinko és három társa Kecskeméten H. Antal lakásán meggyilkolta és kirabolta a H. házaspárt és a házigazdával érkező Dragutin K.-t. A bűncselekményről a nyolcéves kisfiú értesítette a rendőrséget, aki átaludta a gyilkosságokat, így nem vették őt észre.
Hajnali három órakor felébredve vérbe fagyva talált szüleire, és megbilincselve lánytestvéreire. Magda Marinko így beszélt a történtekről:
„Először én mentem be a nyitott bejárati ajtón. Innen egy hosszú folyosón egy nagyobb helyiségbe jutottunk, amelyből balra, előre nyílt egy hálószoba, amiben a nagy franciaágyon feküdt egy asszony, és a szobában működött a tévé. Amikor bementünk, Sinisánál a hangtompítós, Bozsidarnál a másik Skorpió, Stavritynál egy pisztoly volt, én fegyvertelen voltam. A nő aludt, de égett a villany, és működött a tévé. Ide beléptem, a villanyt lekapcsoltam, és kezdtem kutatni a szobában. Valamelyik srác mondta, hogy keltsem fel a nőt, kérdezzem meg, hol a pénz."
"Lehúztam a nőről a paplant, láttam, hogy csak egy fehér pólóban van, deréktól lefelé meztelen. A nő felsikoltott, jobb kézzel befogtam a száját, mondtam neki, hogy maradjon csendben, de a nő ellenkezett, verdesett, erre Goran ráugrott, mondhatni, hogy ráfeküdt, és két kézzel a nő torkát kezdte el szorongatni. A nő ellenállt, ezért próbáltam megbilincselni, de ez nem sikerült, mert Goran teste akadályozott mindebben. Őt kellett kerülgetnem. Sinisa is belépett, mondta, hogy ő inkább agyonlövi a nőt, de én mondtam, hogy ne tegye, hadd mondja meg a nő, hogy hol van a pénz.
Eközben folyamatosan én fogtam a nő száját, illetve orrát, Goran a nyakát szorongatta 2–3 percig, és láttam, hogy a nő ellenállása meggyengül, szerintem kezdte elveszíteni az eszméletét. Ezalatt Bozsidar a szomszédos gyerekszobában a két kislányt megbilincselte, először előre-, majd később hátrabilincselte a gyerekek kezeit. Amikor a nő elveszítette az eszméletét, először a hálószobában, majd Sinisával és Gorannal hárman az egész lakásban kutattunk.
Éppen a fürdőszobában voltam, amikor Goran kérte tőlem a bilincseket, mert ekkor ébredtek fel a gyerekek, és ezután kellett őket megbilincselni. Az edzőteremben talált cselgáncsruha kék színű övét bevittem a hálószobába, ezzel a nő kezeit hátrakötöttem, de a nő még az ágyon volt, hörgött. Sinisa mellettem állt akkor, amikor a nőt megkötöztem. Sinisa a kezembe adott valami kis rongydarabot, valamilyen szürkés-barnás színűt azzal, hogy tömjem be a nő száját, amit én meg is tettem.
Sinisa egyébként ekkor is le akarta lőni a nőt, meg a gyerekeket is. Tulajdonképpen csak azért tömtem be a nő száját, hogy a hörgése ne ingerelje Sinisát, mert ő képes lett volna csak ezért lelőni. Sinisa kérdezte tőlem, hogyan mondják magyarul: „Hol van a pénz?”. Ezután átment a gyerekek szobájába, gondoltam, hogy a gyerekektől kérdezősködött. A gyerekszobában nem voltam bent, de Bozsidarék kérték a bilincsek kulcsait, mondták, hogy hanyatt fektették őket, előbb elölről bilincselték meg őket, de most hátra helyzetbe bilincselik.”
Közelről tüzelt
A vallomásban szereplő eseményeket követően ért haza H. Antal Dragutin K.-val. Magda Marinko fenyegetésekkel kikényszerítette, hol talál készpénzt és ékszert, majd H.-t is, az életéért régi barátságukra hivatkozva könyörgő K.-t is öt-öt lövéssel közelről leterítette. Ezután H.-nét közvetlen közelről hat lövéssel fejbe, majd tarkón lőtte.
