Dr. Pataki Gergely autójának csomagtartója életmentő eszközökkel jobban felszerelt, mint némely orvosi rendelő. A plasztikai sebész ennek köszönhetően több ember életét is megmentette idehaza és külföldön egyaránt.
Pataki Gergely gépkocsijának csomagtartója vetekszik egy mentőautóéval. A plasztikai sebész azt vallja, adott esetben így nagyobb az esélye, hogy életet mentsen, mint ha csak egy orvosi táska vagy még az sem lenne nála.
Bambuszpohár Brazíliából
Sao Paulóban tanultam a plasztikai sebészetet. Egy magyar származású ismerőssel mentünk a két oldalt nyomornegyed határolta autópályán. Egy balesetet szenvedett színes bőrű férfi feküdt az úttesten, de senki nem mert megállni, mert félt, hogy kirabolják. Az ismerősöm is továbbhajtott, de ráparancsoltam, azonnal álljon meg.
A sérült sokkos állapotban volt, de sikerült olyan helyzetben lefektetni, hogy ne romoljon az állapota, amíg a mentők megérkeztek. A nyomornegyed lakói annyira meghatódtak, amiért egy öltönyös, idegen fehér ember segített, hogy szorongatták a kezemet és énekeltek nekem, miközben valami forralt borszerű löttyel kínáltak. Búcsúzóul egy bambusznád poharat kaptam tőlük.
Aranyat kerestek a fűben
Tűz ütött ki késő este azon a lakótelepen, ahol laktam. A harmadik emeletről egy nő kiugrott az értelmi és testi fogyatékos gyerekével az ablakon, mert a lépcsőház felé már nem tudtak menekülni. Hallottam a nyöszörgést, odarohantam. A csomagtartómból kivettem az infúziót, bekötöttem, kivettem a fájdalomcsillapítót, beadtam és vigasztaltam őket.
Kértem a lakókat, hogy valaki dobjon le egy pokrócot, hogy be lehessen őket takarni, de senki nem segített. Végül a kabátomat tettem rájuk, amíg a mentő ki nem jött. Életben maradtak. Később hallottam, hogy az egyik lakó, aki a takarót sajnálta, lement hajnalban, és a fűben kutatott, miután kiderült, hogy a nő, mielőtt kiugrott, az aranyait kidobálta az ablakon.
Műtőből rohant az utcára
Szemhéjplasztikához készülődtem a rendelőmben, amikor két munkás rohant be, hogy valaki összeesett és meghalt a járdán. Kesztyűt váltottam, és rohantam. A férfinak nem volt pulzusa. Szívmasszást kezdtem, miközben szóltam a műtősnőmnek, hogy hozza a defibrillátort, az intubációs eszközöket és az infúziót. Mire a kihívott rohamkocsi húsz perc múlva kiérkezett, a beteg újra élt és intubálva lélegeztettem. A mentőorvos éppen az volt, akinél az egyetemen húsz évvel korábban a sürgősségi alapokat tanultam. Nagyon megörültünk egymásnak.
