Kutyája kezeli Mesterházy Zsolt pénztárcáját. A herendi férfi húszéves korában került kerekes székbe. Pozitív életfelfogása azonban számos akadályon átsegítette, a többire pedig ott van Báró, a labrador-vizsla keverék.
Reggel hozza a cipőt, napközben az újságot és a bevásárlókosarat, este fel- és lekapcsolja a lámpát. Báró, a labrador-vizsla keverék lankadatlan energiával bír, nemcsak támogatja, hanem meg is dolgoztatja kerekes székes gazdiját, Mesterházy Zsoltot.
– Hiába mentünk szabályosan az öcsémmel, belénk rohantak, és az erdőben kötöttünk ki a motorral. Szerencsére a testvérem nem szenvedett maradandó sérülést, nekem viszont két csigolyám bánta az ütközést. Húszévesen kerültem kerekes székbe, s két lehetőség közül választhattam. Magamba roskadok és hagyom, hogy sajnáljanak vagy továbbra is pozitívan tekintek a jövőbe. Én az utóbbit választottam – árulja el Zsolt.
A fiatalembertől a baleset sem tudta elvenni a sport- és mozgásszeretetét.
– Hiába a kerekes szék, megtanultam kosarazni, vitorlázni, célba lőni, autót vezetni, s egy éve már kutyát is sétáltatok – meséli a fiatalember, aki a Kutyával az Emberért Alapítványnak köszönheti Bárót, a speciális munkakutyát.
.jpg)
– Hihetetlen módon kiteljesít Báró. Reggel hozza a lábbelimet, napközben segít a bevásárlásban, s nem csupán a kosarat viszi, hanem a bevásárlólistát és a pénztárcát is!
Ha elfáradnék, képes húzni, veszély esetén pedig testőrré és riasztóvá változik. Egy kerekes székes számára pedig az is nagy segítség, amikor este fel- és lekapcsolja a lámpát, illetve segít levetkőzni. Sőt, labrador-vizsla keverékként kifogyhatatlan energiával bír. Így olyan sportokban is a segítségemre van, mint például a frizbi – dicséri a minta- és munkakutyát, akivel egy éve alkot elválaszthatatlan párost a szociális munkás.
