Egy áramszünetnek köszönheti élete halát a hétéves ifj. Bertha Márton. A kisfiú pálinkás kukoricával akasztotta az ölbői horgásztavon a 15,5 kilós pontyot, és egyedül birkózott meg a nagy hallal.
Az élethez szerencse is kell – tartja a mondás. A sopronhorpácsi kisfiú még csak hétéves, de ő máris tudna mesélni erről.
Történt ugyanis, hogy Sopronhorpácson hétfőn áramszünet volt a faluban. A villanyszerelőként dolgozó édesapának, Bertha Mártonnak így szabadnapja akadt, amit egy kis pecázásra használt fel. Amint kijött elsős kisfia délben a suliból, elindultak az ölbői horgásztóhoz.
– Mindenki fenekezett körülöttünk, de nem sok eredménnyel – mondta az apuka a Borsnak. – Marcika átszerelte úszós szerelékre a botját. Három szem pálinkás kukoricát tett a horogra, majd a parttól úgy tíz méterre bedobta. Egyszer csak olyan kapás volt, hogy a bot leugrott a tartóról. Nagyon görbült a 210 centis, üvegszálas bot. Azt hittem, hogy ki sem fogja bírni, és kettétörik, de a kisfiam egy másodpercig sem adta fel. Csak a szákolásnál kért segítséget, de a halat egyedül fogta ki. A 15,5 kilós tükrös 80 centis.
A büszke apuka a Borsnak elárulta, hogy két éve kezdtek el egyszerre horgászni a kisfiával. A gyermekre már többször rámosolygott a szerencse 42-es, 45-ös pontyok formájában, sőt apa és fia versenyét is fölényesen Marcika vezeti.
– Én még nem fogtam 3,5 kilós pontynál nagyobbat, de annak is nagyon örültem – folytatta az apuka. – A lényeg az, hogy jó levegőn vagyunk, és élvezzük a közös pecázásokat. A kisfiam persze vérszemet kapott, mondta, hogy ő már csak Ölbőre akar jönni.
A horgásztó kedvelt helye a pecásoknak, a 7,3 hektáros terület több tóból áll. A kapitális pontyok itt sem vihetők haza, öt kiló felett vissza kell engedni a tóba.
A fotózás után a kapitális pontyot visszaengedték a tóba
