Messziről megismerni egyedi stílusukról a Kopenka tortákat – ki hinné, hogy a letisztult, mégis fantáziadús tortacsodákat egy reklámszakemberből lett hobbicukrász készíti?
Csokitorta tetején ücsörgő bájos kisgyerek, rajzfilmbe kívánkozó dinoszaurusz, játékdömper vagy kecses balettcipő – nincs az a feladat, ami kifogna Viczkó Beán, a Kopenka Cakes tulajdonosán.
Készített már legófigurás tortát játékmániás kisfiúnak, szerszámokkal díszített különleges cupcake-eket kis ezermesternek, szezonális hópelyhes minitortákat és szülinapi tortát, amelynek tetején az ünnepelt kislány hableányként mosolyog. Aki azt gondolná, hogy a népszerű tortákat és cupcake-eket egy rutinos mestercukrász készíti, téved: Bea eredetileg reklámszakember, s gyermekei megszületéséig álmában sem gondolta volna, hogy egyszer a reklámkampányokat sodrófára és cukrászkötényre cseréli...
– Imádtam a munkámat, és bár a szülés után vissza akartam térni a munkahelyemre, időközben „megvilágosodtam”. Rájöttem, hogy még rugalmas munkavégzés mellett sem működne a régi munkám a gyerekek mellett, azt viszont éreztem, hogy szükségem van valamire, amiben kiteljesedhetek és sikereket érhetek el. Bármennyire is szép feladat és bármennyire is boldoggá tesz ugyanis a gyereknevelés, teljesen más jellegű sikerélményt, visszacsatolást ad, mint bármilyen szakmai elfoglaltság – mondja Bea, akinek életében egy családi ünnepre sütött torta volt a fordulópont.
A zöld pánttal körbefogott, mályvaszínű, gyöngyös virágokkal kirakott csokitorta tizennyolc éves unokahúgának születésnapjára készült, s Bea még internetes videókból leste el, hogyan kell bánni a bevonáshoz használt fondanttal. (Nem ez volt az első eset, teszi hozzá, hiszen horgolni is a YouTube-ról tanult meg...) A jól sikerült „kísérleti torta” nemcsak a szűk családnak tetszett: az internetre felrakott fotó nyomán sorra jöttek először a gratulációk, majd a konkrét felkérések: „Nem tudnál esetleg nekem is...?” Először a barátoktól, majd az ismerősöktől, aztán az ismerősök ismerőseitől, akik örömmel üdvözölték a divatjamúlt, giccses fényképes és habos-babos torták mellett friss színfoltként feltűnő, ízléses tortákat.
Majd egy véletlen találkozás folyományaként az aukciókat vezető műsorvezető, Winkler Nóra felkérte, hogy egy neves művészeti rendezvényre készítsen neves festők által ihletett süteményeket. A kreatív édességeknek, többek között a Mondrian műveire hajazó színes, geometrikus sütiknek sikere volt...Bea pedig egyszercsak azt vette észre, hogy szinte észrevétlenül komolyra fordult a dolog, azaz a sütés az életében.
Ennek fényében pedig itt volt az ideje, hogy elvégezzen egy cukrásziskolát. – Nem mondom, hogy azt kaptam, amit vártam, de derekasan átverekedtem magam még a gazdálkodási témákon, számításokon és táblázatokon is. Aztán a cukrászdai gyakorlaton jött a feketeleves: rendszeresen porig aláztak – sokszor sírva mentem haza –, és közölték, hogy soha nem lesz belőlem cukrász – meséli. Szerencsére rácáfolt a kritikákra: bár tudta, hogy krémest, rigó jancsit, vagy passiógyümölcsös kísérleti süteményeket soha nem szeretne sütni – a zselatinnal egyenesen hadilábon áll –, tortában és cupcake-ben azóta verhetetlen.
Bea örül neki, hogy egyre többször hallja: a Kopenka-tortákat messziről megismerni egyedi stílusukról. „Igaz, néha mások tortáin is felfedezem ezeket a stílusjegyeket, de a másolást kifejezetten bóknak veszem”, mondja. (Sokan kérdezik, honnan ered a szlávos hangzású, időközben márkanévvé nemesedett Kopenka, de Bea mindenkit mosolyogva kiábrándít: nem jelent semmit az égvilágon, egyszerűen ez jutott eszébe, amikor becenevet kellett választania egy internetes baba-mama fórumon...)
Nem kerül ki két egyforma torta a kezei közül, mindig igyekszik testre szabni a díszítést, a figurákat. Ehhez hol a megajándékozott kisgyerek kedvenc játéka, hol az ünnepelt hobbija ad támpontot (igaz, a játéktargoncával alaposan megszenvedett), és hát melyik gyerek ne értékelné, amikor a saját marcipánmását látja viszont a tortája tetején? Mesefigurás felkérést viszont nem vállal; nem szereti a fantáziátlan tucatfeladatokat, amelyekbe nem tudja „beletenni” saját magát, ráadásul ott elég egy minimális eltérés az arckifejezésben vagy az arányokban, és máris gagyivá válik az eredmény. Ha pedig egy kisfiú megszállott Batman-rajongó, akkor sem a denevérembert, hanem a Batman-jelmezbe bújt kis ünnepeltet formázza meg és helyezi piedesztálra, azaz a torta tetejére...
Bár a legtöbben tortát rendelnek tőle, Bea nem titkolja, hogy a cupcake-ekért legalább annyira rajong. „Imádom őket, mert nem egy szétnyiszált, összeborult tortaszeletet nyomunk a vendégek kezébe, hanem mindenki egy kis minitortát kap. Van, hogy tíz különbözőt is készítek egy alkalomra, ami sokkal több munka, mint egy tortát díszíteni. Sajnos messze nem olyan népszerűek, mint a hagyományos torták, bár gyakran egyszerre mindkettőből készítek egy-egy alkalomra”, magyarázza a finom krémmel töltött süteményekről Bea.
S hogy megtalálta-e új szakmájában a számításait az éles váltás után? Állítja, igen, hiszen abban a szerencsés helyzetben van, hogy azt csinálhatja, amit szeret, és sikeres benne. Bár rá kellett jönnie, hogy így sem dolgozik kevesebbet, mint korábban... „Nagyon bekebelezett a cukrászat, ráadásul magammal szemben igazi rabszolgahajcsár vagyok. Sajnos nehezen mondok nemet, ezen a téren még fejlődnöm kell. Most vagyok azon a ponton, hogy fel kell vennem valakit, hogy ne boruljon fel a család és a munka közti kényes egyensúly. Egyben nem engedek: a személyesség, ami a tortáim, cupcake-jeim igazi varázsát adja, nem veszhet el soha!”
Még több interjú, tanács és ezoterikus téma a pénteki Borsban megjelenő Lilla mellékletben.
