Reykjavíkban Szabó Ozor tiszteletére játszották a magyar himnuszt. Az épek között is a legerősebbnek bizonyult a hazai paralimpikon, aki nevelőotthonban nőtt fel, és az egyik lábát amputálták.
Óvodás korában került nevelőotthonba Szabó Ozor, aki ma, 42 évesen a világ legjobb fekvenyomója.
– Négyen voltunk testvérek. A szüleink elváltak, a bíróság pedig úgy döntött, hogy édesanyánk egyedül nem képes felnevelni minket. A bátyámmal Kőszegre kerültünk, két lánytestvérem Komáromba. A kiugrásra egyetlen lehetőségként a sport adódott – emlékszik.
Birkózni kezdett, és sorra nyerte a versenyeket. Tizenhét éves korában egy ittas motoros három barátjával együtt elgázolta. Az egyik lábát amputálni kellett, s lelkileg is összetört. Egy hónap teljes mélypont és két év útkeresés után ismét a sport segített.
– Elvittek Tatabányára egy fekvenyomóversenyre, ami paralimpiai sportág. Nekifeszültem az edzésnek, és húszévesen második lettem a magyar bajnokságon. Azóta a legrosszabb esetben is legfeljebb második voltam, többnyire nyerek. A versenysúlyom 150-160 kg. Fekvenyomásban a rekordom 225 kg, ami az épeknél is világcsúcs. Egy edzésen akár ötven tonnát is megmozgatok.
Ehhez persze enni is kell, de nem mindig van mit. Egy étterem támogatja, ahol minden nap kap menüt. Segít egy statisztaközvetítő cég is, ami akkor keresi, ha filmekben amputáltakat akarnak foglalkoztatni. Harmadik támogatója a Harley Davidson. Ozor elvégezte a testnevelési főiskola edző szakát 2000-ben, hogy másoknak is segíthessen.
– Börtönökbe, nevelőintézetekbe járok, hogy a kitörési lehetőségről beszéljek a fiataloknak. A Power Station egyesületből, aminek egyik alapítója vagyok, került ki a hazai huszonöt rokkant versenyzőből tizenöt. Legújabb felfedezettem a törpe növésű Tunkel Nándor, aki 45 kilós testsúlyával már 142 kilót is nyom – büszkélkedik a sportember, aki élete legnagyobb megmérettetésére készül: apa lesz.
