Ufók ásták, aszteroida csapódott be vagy titkos rakétabázist rejtenek a lyukak, amelyek Szibéria területén jelentek meg. A szakember szerint egyik sem. De akkor mégis mi?
Újabb rejtélyes lyukakat fedeztek fel Szibériában: alig két hete bukkantak egy óriási méretűre Észak-Oroszországban, most újabb két hatalmas kürtőt találtak. A fellelt két új nyílás hasonlít az elsőre, amelyet a kutatók július 16 óta vizsgálnak. Becsléseik szerint hetven méter mély lehet.
A lyukak keletkezésére számos elmélet született az aszteroida-becsapódástól kezdve a titkos rakétakilövő állomáson keresztül egészen az ufók által ásott gödörig.
Juhász Árpád geológus segít tisztába tenni a kérdéseket. – Ahol ezek a lyukak keletkeztek, az egy úgynevezett permafrosztos, azaz örökké fagyott talajú terület. Ezt az iszapos, homokos, vastag talajréteget gyakorlatilag a fagy tartja össze azáltal, hogy a kis szemcséket a jég „egybecementezi”.
Nyaranként a legfelső 20-30 centis talajréteg megolvad egy kicsit. Azon a részen, ahol a lyukak keletkeztek, a fagy által egyben tartott üledékréteg felső részén bordákat figyelhettünk meg: a nyár melegében a felső talajréteg megolvadt, amit az olvadék lefelé mosott. Ha az alakjukat nézzük, megfigyelhető, hogy kürtőszerű a formájuk, amelyhez hasonlatosakkal a világon sokfelé találkozhatunk.
Magyarországon talán az aknabarlangokat lehetne említeni, amelyek szintén ebbe a kategóriába tartozhatnak, de aszerint mindenképpen meg kell különböztetni ezeket, hogy milyen anyagban keletkezik egy ilyen függőleges lyuk. Az most már biztos, hogy nem meteoritbecsapódás következtében jöttek létre. A kutatók ugyanis nem találták meg itt azokat a jellegzetes ásványokat, amelyek egy meteorit becsapódása során jönnek létre. A lyuk körüli felpúposodásból, az ott látható sárcafatokból sem erre lehet következtetni.
Akkor viszont hogyan keletkeztek? – tette fel a kérdést Juhász Árpád. Elmondta: a tundra rengeteg metánt tartalmaz, ami nyáron szabadul fel. A talaj kőzetrétegeiben a metán képes vándorolni, felhalmozódni és akár kirobbanni is. – Nem szabad elfelejteni, hogy ráadásul a Jamal-félsziget Oroszország legnagyobb földgáztermelő területe, a lyuktól harminc kilométerre hatalmas gáztermelő központok találhatók. A mélyből spontán szivárgó szén-hidrogének valószínűleg utat találtak, és gyakorlatilag kirobbantak a földből – összegezte Juhász Árpád.
