Több százan keresték szerdán mentőkutyákkal, speciális járművekkel, drónokkal és repülőkkel a rejtélyes körülmények között eltűnt, 25 éves Nagy Kristófot. Eddig nem találtak rá. Kristóf családja azonban töretlenül bízik benne: a fiú hazatér.
Hatalmas tömeg gyülekezik a borús, esős szerda reggelen Ajka belvárosában. A több városból érkezők, ismerősök és ismeretlenek egy emberért, Nagy Kristófért fogtak össze. A 25 éves fiú augusztus 18-án tűnt el rejtélyes körülmények között: barátnőjéhez, Nikihez indult, de oda már nem érkezett meg, haza sem ment, azóta nem látták. A család, a rendőrség és Sinka Vivien (Tear), az eltűnt emberek keresésére létrehozott alapítvány vezetője óriási civil kutatóexpedíciót szervezett: közel háromszázan, civilek, katasztrófavédők, speciális kutyás csapatok, polgárőrök és erre az alkalomra épített járművek erednek a nyomtalanul eltűnt Kristóf után.
– Azon a helyen fogjuk keresni, ahol utoljára bemérték a mobiltelefonját – mondja Sinka Vivien (Tear), az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítvány vezetője. – Keresőkutyákat is hoz a Cserhát Kutyás Mentőegyesület, egy gép egy helyismerettel rendelkezővel fentről pásztáz, valószínűleg drónok is felszállnak megint.
A térről a tömeg átvonul az erdős, bozótos területre. Senki nem törődik a zuhogó esővel, mindenki szó nélkül húz védőöltözetet, gumicsizmát, és feszült arccal várakozik, melyik csoportba osztja be Juhász Zoltán, a speciális keresők vezetője.
– A terep veszélyes, vigyázzon mindenki, hová lép! Az erdőt fésű alakban vizsgáljuk át, hogy semmi ne maradjon ki. Vannak kimondottan nehéz területek, bozóton kell átvágni, olyan helyeken, ahol nem járnak emberek, nincs támpont, így elég egy óvatlan lépés, és megvan a baj. Bármilyen oda nem illő dolgot látnak, azonnal szóljanak, nekünk fontos lehet – figyelmeztet. Az egyik hölgy azonnal egy karkötőt talál, de nem Kristófé. A képzett kutyák csaholva, izgatottan várják, hogy elengedjék őket. Az ebeket ugyanis csak akkor küldik, ha nyomot találnak. Egy önként jelentkező helyivel eközben felszáll a gép, hogy az útnak induló csoportok mellett fentről is vizsgálódjanak.
– Mindenki átérzi a helyzetet, a család helyébe képzeli magát, úgy érzi, kicsit az ő gyereke is, ezért vagyunk itt – mondja határozottan egy asszony, majd beleveti magát a szúrós bozótba. Violetta, Kristóf édesanyja és Niki, a fiú barátnője, akárcsak a többiek, bottal a kezében verekszi magát előre a bokrok között.
– Se éjjelünk, se nappalunk, a keresés az életünk – mondja szomorúan az édesanya. – Ötletünk sincs, hol lehet, soha nem ment el szó nélkül. A szakítása után került rosszabb lelkiállapotba. Bár jó állása van mérnökként, és új szerelmet is talált, nem volt rendben önmagával. Sokat mondogatta, hogy szeretne olyan helyre menni, ahol nem ismerik. Ez a kijelentés ad erőt, abban reménykedünk: csak elszökött pár napra, hogy kiszellőztesse a fejét. Az biztos: mi nem adjuk fel!
