Édesanyján akart segíteni Horváth Antal, ezért ment dolgozni az Egyesült Államokba. Terve bevált, ám szervezete nem bírta a Floridából New Yorkba költözéssel járó klímaváltást, agyhalál végzett vele. A gyászon túl a hazaszállítás terhe is az anyára szakadt.
Nincs nagyobb fájdalom, mint mikor egy szülő a saját gyermekét temeti el. A nagykanizsai Nézics Tünde egyetlen támasza a 28 éves fia volt, aki azért utazott az Államokba, hogy onnan támogassa szeretett édesanyját.
– Képtelen volt tétlenül nézni, hogy rokkantnyugdíjasként harmincezres segélyből és az orvos által engedélyezett négyórás takarítói munkáért kapott 35 ezerből tengődöm egyik hónapról a másikra. Ezért indult el április 5-én ismerősökhöz Floridába, akik munkához segítették, így havonta 300 dollárt, mintegy hetvenezer forintot tudott nekem küldeni – meséli az édesanya, aki örömmel látta a kinti képeken, hogy fia sugárzik a boldogságtól.
– Még örültem is, hogy a mázsa feletti súlyából az ottani, 95 százalékos páratartalom és 40–45 fokos klíma mellett 38 kilót fogyott. Csakhogy szeptember 1-jén New Yorkba költözött, ahol 16–20 fok körüli a hőmérséklet, a szervezete pedig nem bírta a változást. Szívroham érte, a kórházban megállapították az agyhalált, le kellett kapcsolni a gépről – mondja fájdalommal telt hangot Tünde.
– Szörnyű ez a bizonytalanság, hiszen hétezer kilométer és egy másik nyelv áll a fiam holtteste és közöttem. Egy kinti ismerős tolmácsol és közvetít az orvos és közöttem. A fiam több szervét is felajánlottam donorként, és úgy tudom, a kórház nem kér pénzt az ellátásért. Ugyanakkor egy papír sincs még a kezemben, azt sem tudom, mikor történhet és mennyibe kerül majd a hamvasztás és a hazaszállítás. Ez akár félmillió forint is lehet, esélytelen, hogy ennyit összegyűjtsek, pláne határidőre. Jól esnek a fiam barátainak biztató szavai, támogatásai, de félek, hogy ez most kevés. Nem tudom, mi lesz velem, hiszen a fiamon kívül senkim sem volt – vallja be könnyeivel küszködve.
