Ismét célzást tett a közmédia elfogult működésére Bródy János.
Az Illés zenekar legendás tagja hétfőn este az Artisjus, a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda „Izé” elnevezésű rendezvényén Szörényi Levente és Novák Péter társaságában csípősen megjegyezte:
– A hetvenes években a Táncdal és Sanzonbizottság döntött arról, hogy mi kerülhet be a tévébe és a rádióba, és mi nem. Most is van ilyen az MTVA-nál, csak – ahogy én hívom, az egykori Sáncdalbizottságban sokkal műveltebb és okosabb emberek ültek – fogalmazott Bródy, aki a fiatal zenészeknek csak annyit tanácsolt:
– A zenészek között kikerülhetetlen a versenyszellem, de a mai világban nagyon fontos az együttműködés, hogy közös érdekeket képviseljen a zene. Együtt kell megvédenünk magunkat!– zárta a beszélgetést Bródy, aki kijelentésével egy újabb kaput nyitott az őt érő esetleges támadásokhoz.
Emlékezetes, hogy Bródy tavaly szeptemberben kellemetlen helyzetbe került egy rajongói oldalára felrakott poszt miatt. A beatköltő akkor azzal vádolta a köztévét, hogy cenzúrázta Koncz Zsuzsa koncertjét. Később kénytelen volt módosítani a véleményét, kiderült ugyanis, hogy maga az énekesnő továbbította a megvágott felvételt az MTVA-nak.
A Bors a szerette volna megismerni a köztévé illetékeseinek véleményét Bródy állításával kapcsolatban, de nem jártunk sikerrel.
A Még fáj nem ’56-ról szól
A két legenda nemcsak szakmai kérdéseket feszegetett a szűk hatvan percben, hanem hol keserédes, hogy örömteli anekdotákat hallhattunk, többnyire 1965 nyaráról.
– Sem Levente, sem pedig én nem voltunk nagy kocsmázók, ezért míg a többiek elmentek borozni, addig mi felmentünk a nógrádverőcei ifjúsági tábor házának tetejére, és egy-egy sör mellett elkezdtünk zenélni – nosztalgiázott Bródy. – Majd együtt indultunk haza vonattal, ahol megszületett az Ó mondd! szövege.
Levente kezdte: „Ki mondta, hogy várj rám?” én meg ezzel folytattam: „Nem várok tovább, jöjj el!” A brit „ó yeah-t” pedig lecseréltük „ó ne”-re.
Szörényi a szerelmi csalódásairól és a hódításairól is megemlékezett.
– Nyilván a szerelemmel kapcsolatos érzéseimet én magam írtam, nem bíztam Bródyra. De különösen emlékszem, hogy a Még fáj minden csók szövegében is szerzőtársként közreműködött, majd miután lezajlott a rendszerváltás, sokan kérdezgettek arról: de ugye ez a dal ’56-ról szól?! Hiába erősködtem, hogy ez egy szerelmi csalódás melódiája, senki nem akarta elhinni – nevetett Szörényi.
